2017. augusztus 20., vasárnap

5. fejezet - Együtt a csapat


* Angel *


Ahogy beszállok az autóba, minden szempár rám szegeződik. Az arcom lángolni kezd, mert ehhez egyáltalán nem vagyok hozzá szokva. Hiába találkozok velük szinte minden nap, akkor sem kerülök hozzájuk ilyen közel. Őszintén szólva, számomra kínos, ha ennyire megbámulnak. 
- Sziasztok! 
- Csákány - köszönnek egyszerre a srácok.
- Hola chica! - mászik az arcomba hirtelen Daniel.
Már csak ő hiányzott az életemből. Van egy olyan érzésem, hogy a mozizás nem lesz egy leányálom. Biztos vagyok benne, hogy az egészet végig fogja dumálni, ugyanis vele nem lehet elmenni sehová sem. 
Nagyot sóhajtok, majd köszönésképpen intek neki. Azt hittem, hogy ennyivel beéri, de úgy látszik megint tévedtem. A srác előrébb nyomul, hogy hangosabbra tudja venni a rádióban szóló zenét.
Ez még nem is lenne probléma, de Mills úgy gondolja, hogy remek hangja van, így elkezd nekünk énekelni. Nathan felé fordulok, hogy segítsen már rajtunk, de ő csak a fejét fogva nevet.
I believe I can fly.
I believe I can touch the sky - énekli a refrént jó hangosan.
Mivel senki sem szándékozik félbe szakítani, így kénytelenek leszünk az út további részében elviselni. Daniel, hogy jobb hatást érjen el, az éneklés mellé még mutogat is, ami nevetésre késztet. Nem szándékozom csatlakozni, hiába lett jó a hangulat, ugyanis pocsék hangom van.
A srácok csatlakoznak hozzá, így végre össze áll a banda. Nem számít, hogy van benne egy csomó hamis hang, én akkor is élvezem a produkciót. Úgy tapsolok, mintha egy koncerten lennék, és a fiúk ezt nagyon is élvezik.
Az út további része így telik el, miközben észre sem veszem, hogy megérkeztünk. Viszont arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fogunk megnézni. Bízom benne, hogy valami értelmesre fogunk beülni, amiben nincs sok nyálcsorgatás és véres mészárlás. Leginkább egy olyat szeretnék megnézni, amiben sok akció van, pici romantikával. Csak ne legyen benne "meghalok érted, nélküled az életem semmit sem ér" szöveg, mert attól idegbajt kapok.
Ahogy kiszállunk a kocsiból észre veszem, hogy a bejáratnál egy csapatnyi lány áll. Az egyik nagyon ismerősnek tűnik.
- Mindenki megvan? - kérdezi Aaron.
- Elméletileg.
- Hol van Daniel?
Idegesen kapkodom a fejem, hátha megpillantom valahol. Most szálltunk ki, erre rögtön eltűnik. Komolyan nyomkövetőt kellene rá rakatni, mert veszélyes egyedül elengedni bárhová is.
- Gyerekek nézzétek csak kik vannak itt! - kiált fel hirtelen Daniel a tömegben.
Mély levegőt veszek, mert eddig elfelejtettem lélegzetet venni. Nathanre nézek, aki aggódva figyeli az arcomat.
- Mi az?
- Olyan sápadt vagy. Minden rendben?
- Egy kicsit megrémültem attól, hogy ez a tökfilkó eltűnt, de már kutyabajom - feleltem egy legyintés kíséretében.
Nathan hirtelen megfogja a kezemet és egy gyors mozdulattal, a mellkasára von. Ettől a kedves gesztustól elakad a lélegzetem. Az illata azonnal megcsap, így kábultan nézek bele a szemeibe.
- Nyugi, vele semmi rossz nem történhet, ugyanis Ő maga szokta kreálni a bajt.
Hangosan felnevetek, mire a többiek értetlenül néznek ránk. Elpirulok, és amilyen gyorsan csak tudom eltolom magamtól Wildot.
- Na, drága gerle párocskám, ideje lenne bemenni, mert még a végén egy filmre sem fogunk beülni.
Ezzel teljesen egyetértettem, így kihúzva magam elindulok Daniel felé. Amint megpillantom a mellette lévő lányokat, abban a hitben vagyok, hogy becsajozott, de ekkor mindenki felém fordítja a fejét.
- Hát ti mit kerestek itt?
- Wild hívott fel minket, hogy szükséged van ránk. Hiszen te is tudod, hogy van ez. A lányok mindig tartsanak össze, ha idióta fiúkról van szó - felelte kacsintva Lydia.
- Randizásra is jó a mozi, ugyanis a legjobb hely arra, hogy egy pár összemelegedjen -felelte Mills.
- Erősen kétlem, hogy bárki is összebújna veled, hiszen senki sem akar egy film kellős közepén nyálat cserélni, egy olyan sráccal, aki másról sem tud beszélni, mint a farmon lévő állatairól. Ráadásul Harry Styles rajongó vagy, ami egy sráctól nem igazán menő.
- Álljunk csak meg egy pillanatra - emeli fel a mutató ujját Daniel. - Ki a fene mesélte be azt neked, hogy imádom a kis csávót? Nincs azaz Isten, hogy szeressem, hiszen a nagyanyámnak szebb a frizurája annál a gyereknél, - sőt bátran merem azt állítani, hogy a farmunkon lévő kecskének is menőbb a sérója.

Hangosan felnevetek a barátaim civakodásán, hiszen nincs olyan nap, hogy ők ketten ne esnének egymásnak. Lydiának mindig is nagy szája volt, főleg Millsel szemben. És mivel Nate haverja sem csendes, így sokszor kénytelenek vagyunk edzésen is végig hallgatni a sok hülyeséget.

- Ha nem ő a kedvenc énekesed, akkor ki?
- Én nem foglalkozok ilyenekkel, ugyanis nálam csak az a lényeg, hogy bulizós zene legyen.
- Ha egy buliban lennél, és tegyük fel, hogy lejátszanák mondjuk Harry egyik számát, akkor is szívesen ráznád rá a segged?

Úgy nézek a barátnőmre, mintha két feje nőtt volna. A mozi előtt képesek ilyenekről vitázni, amikor nem ide tartozik, hiszen nem egy koncertre jöttünk, ahol az énekest lehet kritizálni. Őket elnézve elég hosszú esténk lesz. Muszáj lesz oda figyelnem arra, hogy Daniel ki mellé ül, mert egy biztos, hogy Lydia mellé nem fog. Nem azért csinálom ezt, mert én köcsög akarok lenni, hanem azért, mert nem akarom filmnézés közben is őket hallgatni. Sőt abban is biztos vagyok, hogy ki is zavarnák a két nagyszájút. Hangosan fújtatok egyet, hiszen már kezd ebből egy kicsit elegem lenni, ráadásul kezdek a bejárathoz fagyni. Nathan látja rajtam, hogy fázok, így mosolyogva rám teríti a dzsekijét. Szorosan összehúzom magamon, majd felé fordulva halkan megköszönöm neki.
- Úgy érzem, hogy erre nem vagyok köteles válaszolni.
- Szóval csak rajongsz érte.
- Tuti, hogy azért emlegeted folyton őt, mert te rajongsz érte, csak félsz meg mondani a barátaidnak.
- Nekem nem ő a kedvencem, nagy okos.
- Befejeznétek már végre? Elhiszem, hogy szeretitek egymás vérét szívni, ami edzésen tényleg jó móka, de itt kint a hidegben nem igazán kellemes végig hallgatni.
- Angelnek igaza van srácok. Azért jöttünk, hogy kikapcsolódjunk.
- Na akkor húzzunk be jegyet venni még mielőtt lekéssük az utolsó vetítést is.
A barátaink előre mennek, mi pedig Nathannel utolsóként zárjuk a sort. Remélem a többiek olyan filmet választanak, amin sokat lehet majd röhögni, nem pedig sírni, hiszen semmi kedvem ahhoz, hogy az egereket itassam a szomorúságom miatt. A többiek azonnal megállnak a plakátnál, hogy szemügyre vegyék a most következő filmeket. Kis termetemnek köszönhetően semmit sem látok, így kénytelen leszek megvárni míg a srácok végeznek a tanulmányozásával.
- Basszus! - kiált fel az egyik srác, mire ijedten nézünk rá, hogy most mi a fene történt.
Értetlenül nézek Wildra, hogy mondjon már valamit, mielőtt totálisan sokkot kapnék.
- Én nem fogok valami nyálas szart nézni.
- Mik a lehetőségek? - kérdeztem nem túl bizakodóan.
- Szemfényvesztők kettő vagy a Szerelmünk lapjai.
- A második nem hangzik valami túl jól - feleltem nyúzott arccal.
- Még szép, hogy nem, mert ez egy csöpögős film. Ráadásul valami évfordulója van, amin tuti, hogy sok nyálcserélő idióta lesz - húzta el a száját kellemetlenül Nick.
- Srácok nézzétek a jó oldalát. Ezen a filmen össze lehet bújni.
- Hogy engem ez mennyire meghat - feleli Aaron nem túl vidáman.
A lányok többen vannak, mint a fiúk, így tuti, hogy a másodikra fognak szavazni, ugyanis a csapattársaim oda vannak a nyáladzásért. Éreztem, hogy nem kellett volna eljönnöm. Most végig kellesz néznem egy drámát. Nagyszerű, ennél már úgysem lehet rosszabb. Annyira elmerültem a saját gondolataimban, hogy észre sem vettem azt, hogy a csapattársaim veszekednek.
Hirtelen egy kéz ragadja meg a csuklómat, így megfordulva a tengelyem körül az illetőre nézek, aki nem más, mint a legjobb barátom.
- Te mit szeretnél megnézni?
- Hát bármit, csak ne romantikusat.
- Ezzel úgy látszik nem vagyok egyedül, és ahogy látom a fiúknak sem tetszik a dolog. Azt javaslom, hogy lógjunk be a másik filmre - feleli egy huncut mosoly kíséretében.
Fülig érő mosollyal lépek közelebb hozzá majd nem gondolva a következményekre átölelem a derekát. Az érintésemre megfeszül egy pillanatra, de azonnal viszonozza az ölelésemet. Legszívesebben itt maradnék a karjaiban, de tudom, hogy ez lehetetlen.
- Hé ti ketten! - szól ránk hirtelen Lydia.
Amilyen gyorsan csak lehet szétrebbenünk, nehogy félreértsék a helyzetet. Minden szempár ránk szegeződik, így az arcomra teszem a kezemet, még mielőtt észrevennék, hogy elpirultam.
- Mi az? Megbeszéltétek már, hogy melyik legyen?
- A lányok úgy döntöttek, hogy menjünk be a másodikra.
Na ettől féltem én. Bemenni egy olyan vetítésre, amiről úgy fogsz kijönni, mint egy zombi. Zsebkendő ugyan van nálam, de nem szándékozom használni. De viszont a tartalmát olvasva, ha tényleg erre fogunk bemenni, akkor szükség lesz rá. Hurrá ennél szebb pénteket el sem tudok képzelni.
- Na jól van emberek, akkor megveszem a jegyeket - kiáltja el magát hirtelen Lydia.
- Csak a lányoknak vedd meg, mert mi ugyan nem fogunk erre bemenni.
- De az előbb döntöttük el, hogy a másodikra megyünk be.
- Nem közösen döntöttük el, hanem ti - mutat a lányok felé Aaron.
Mondjuk ebben teljesen igaza van. A lányok azt hitték, hogy mivel többen vannak, így a fiúk bele egyeznek abba, hogy megnézik velünk együtt.
- Akkor mit szeretnétek? Háborús filmet?
- Na jó, elég volt! - kiáltom el magam, mire mindannyian felém fordulnak.
Muszáj lesz békét teremteni közöttük, mert képesek lennének ezen órákig vitázni, amit most nem hagyhatok. Azért jöttünk ide, hogy kikapcsolódjunk és nem pedig, hogy veszekedjünk.
- Tudom, hogy nem vagyunk egyformák. Nem szerethet mindenki mindent. Az úgy nem lenne fair. De csapattársak vagyunk az ég szerelmére! Mindig együtt hoztuk meg a legfontosabb döntéseket. Most is így kell tennünk, mert a vitatkozás nem vezet sehová sem. Ezért legyetek olyan kedvesek, hogy mindannyian leülünk és ezt az egészet szépen megbeszéljük. És nem akarok senkitől sem egy rossz szót hallani. Világos voltam?
A fiúk meg sem mernek szólalni, csak hevesen bólogatnak, a lányok pedig egy halk igennel válaszolnak. Legalább már nem zeng tőlünk az egész mozi.
- Támadt egy ötletem - szólal meg hirtelen Daniel.
- Na halljuk nagy okos.
- Üljünk be mind a kettőre, így mindenki jól jár.
- Benne vagyunk - felelik egyszerre a többiek.
Egy óra alatt végre ezt is elértük. Lydia mindenki előtt bejelenti, hogy ő szeretné megvenni a jegyeket, mi addig gondoskodjunk a kajáról. Danielnek ezt nem kell kétszer mondani, ugyanis ő az első, aki megjelenik a pultnál. Meg sem lepődünk ezen, hiszen mindene a hasa, de csakis a nők után. A fiúk, a nagy adag nachost választják, és mivel a legtöbb lány nem szeretne elhízni, így ők a kis adagból kérnek. Én rögtön a nagyot választom, mert nem foglalkozok ilyenekkel. Igaz, hogy nem kellene túlzásba vinnem, hiszen jól kell teljesítenem a pályán, de egyszerűen képtelen vagyok neki ellenállni. Ezért Mrs. Cross biztos, hogy ki fog nyírni, de emiatt ráérek később is rágódni. Most az a lényeg, hogy elfelejtsem a mai nap szarságait, és a gondokat pedig holnapra hagyom.
Amint a kezembe veszem a kedvenc mozis kajámat indulok is Lydia felé, aki, mint mindig most is Danielel vitatkozik. Nagyot sóhajtok, mert ezt sosem fogják abba hagyni. Egyszer érném már el azt, hogy megegyeznek valamiben. Megforgatom a szemeimet, majd gyorsan közéjük állok, hogy ezt az egészet ne tudják folytatni.
- Mi ütött már belétek megint?
- Daniel az edzőjük kártyáját használta a büfénél.
- Ez most komoly?
- Most miért fújjátok fel a dolgot? Egyszer úgyis el kell költeni, ami rajta van, és inkább erre menjen el a pénz, minthogy benézzünk egy sztriptíz bárba.
Még mindig tátott szájjal bámulom az idióta haverunkat. Fogadni mernék rá, hogy ezt direkt csinálta.
- Hát veled aztán nem megyünk sokra. Holnap reggel tuti, hogy kikapunk az edzőtől, és akkor jöhet a több órás szopás - feleli fancsali képpel Nate.
Mindannyian felsóhajtunk, és próbálunk megfeledkezni arról, hogy holnap nekünk lőttek.
Nem csak a fiúk fognak szívni emiatt, hanem mi is. Igaz, hogy nem tudtunk erről az egészről, de nem hagyhatjuk, hogy a srácok vigyék el a balhét. Túl csöpögősen hangzik, de amióta együtt edzünk, képesek vagyunk arra, hogy bármiben kiálljunk egymásért.
- Felesleges ezen rágódni, hiszen már kifizettük a kajáinkat, és visszacsinálni már úgysem tudjuk. De őszintén szólva én még a jegyeket is fizettem volna belőle - feleli Aaron pimasz mosollyal az arcán.
Hát meg kell hagyni a srácok nem szívbajosak. Edzésen is többször előfordult már, hogy a saját edzőjüket szívatták. Még tisztán emlékszem arra, hogy a sípját bekenték ragasztóval, mert már elegük volt abból, hogy folyton azt fújja, miközben keményen edzenek.
- Menjünk élvezzük ki ezt a mai napot. Reggel pedig szembeszállunk a terminátorral, ha úgy adódik.
- Kit neveztek terminátornak?
- Kristen nem hiába vagy te a legsötétebb a csapatban.
- Most miért bántasz?
- Mint ahogy az előbb is említettem, sötét vagy.
- De szőke a hajam.
- Hát én menten a falnak megyek, ettől a nőtől.
Igaza van Aaronnak. Annak ellenére, hogy remekül focizik, nagyon sötét, és ezt sajnos nem képes beismerni. De hát mi így szeretjük.
Mindenki sorbán áll a jegyszedőnél, míg én csendben a gondolataimba merülök. Eszembe jut az Adamnél töltött délutánom. Arra számítottam, hogy majd együtt töltjük a napot, miután kibékültünk. Csak, hogy ez mind romba dőlt. Szemétség volt tőlem megnézni a felvételi papírját, de esküszöm, hogy nem volt szándékos, hiszen úgy volt oda rakva, mintha valaki azt szeretné, hogy rátaláljak. Ez elég furcsa. Lehet, hogy túlzok, de nekem akkor is gyanús.
- Angel!
- Igen?
- Gyere, most már bemehetünk.
A legfelső sor közepén helyezkedünk el, így mindent látni fogunk a filmből. Sajnos, elég jól fogjuk látni a megrázó jeleneteket is. Remélem nem fogok itt mindenki előtt bőgni. Mondjuk ez nem lenne ciki, ugyanis lány vagyok, így a fiúk, ezt természetesnek vennék. Csak én nem rajongok a nyáladzásért sem pedig azért, hogy kisírjam rajta az életemet.
Kényelmesen elhelyezkedek, majd a tekintetemmel Danielt és Lydiát kezdem el keresni. Úgy látom, hogy elég messze ülnek egymástól, ami számomra megkönnyebbülés. Legalább csendben lesznek.
Még mielőtt elkezdődne a vetítés szétnézek a teremben. Egy csomó szerelmespár van itt. Remek, ennél szebb látvány nem is érhetne. Jobb lesz, ha inkább a falat nézem, minthogy szomorú legyek.
Hirtelen egy kéz kulcsolódik rá az enyémre, ami kizökkent a gondolataimból. A legjobb barátom aggódva néz a szemeimbe majd közelebb hajol, hogy más ne hallja a beszélgetésünket.
- Még meg gondolhatod magad.
Nem akarom tönkre tenni az estélyüket, csakis azért, mert ma szar napom van. Végig ülöm és legfeljebb, ha nem tetszik a film, akkor ismét elgondolkodok majd azon, hogy mihez kezdjek ezek után Adammel.
- Meg leszek.
- Biztos?
- Ha rád feküdnék és nyögdécselnék az azt jelenti, hogy nem bírom a nyáladzást a két főszereplő között.
Halkan felnevet, majd közelebb húzva magához egy puszit nyom a homlokomra. Ez a kedves gesztus a lelkemig hatol. Szeretném neki azt mondani, hogy hálás vagyok neki azért, hogy évek óta ilyen jó barátom, még akkor is, ha ezt meg sem érdemlem. De még mielőtt megszólalhatnék, a terem elsötétül, ami azt jelenti, hogy kezdődik a Szerelmünk lapjai. Oldalra pillantok, hogy megnézzem mit csinálnak a srácok. Hát ahogy látom egyiküket sem igazán érdekli a film, ugyanis képeket készítenek. Ezért érdemes volt beülniük. Nevetve megrázom a fejem, majd ismét a képernyőre szegezem a tekintetem. Sokszor hallottam már arról, hogy milyen jó a Szerelmünk lapjai. Remélem nekem is ez lesz róla a véleményem. Bár magamat ismerve, csak a számat fogom rajta húzgálni.

Öt perccel a kezdés után pislogni is alig merek. A szívem óriásit dobban annál a jelenetnél, amikor Noah csimpaszkodik az óriás keréken. Te jó Isten, még én szédülök helyette, ugyanis nagyon parázok a magasságtól. Nathan szorosabban fogja a kezemet, hogy visszanyerjem a nyugalmamat.
Viszont a pánikom ellenére végig követem az eseményeket. Noah rávette Alliet, hogy randizzon vele. Kár, hogy ilyen kitartó férfiak, csak a filmekben és a könyvekben léteznek.
Az együtt töltött idő alatt észre lehetett venni, hogy teljesen komolyan gondolják a kapcsolatukat. Szerelmesek voltak egymásba, és kitartottak egymás mellett, annak ellenére, hogy Noah nem volt gazdag. Viszont Allie szülei nem nézték jó szemmel ezt a kapcsolatot.

Sosem értettem, az ilyen filmeket. Attól, hogy még nincs pénze, a szeretet, ami a szívében lakozik, sokkal többet ér. Mert hiába van az illetőnek sok pénze, a szeretetet és a szerelmet nem lehet megvásárolni. Csak sokan ezt nem veszik észre, mert fontosabbnak tartják a társadalmi rangot, ami eléggé elszomorító.

Most, hogy annyira bele merültem a saját gondolataimba, egy picit lemaradtam. Gyorsan Nathan felé fordulok, aki le sem veszi a tekintetét a képernyőről.
- Basszus, annyira elbambultam, hogy le maradtam az előző jelenetről.
- A szülők szétválasztották őket.
Elkerekedett szemmel nézek rá, de félek, hogy ha a képernyőre nézek, akkor összetörik a szívem, mint annak a két szereplőnek. Tudom, hogy azt ígértem, nem fogok nyáladzani, sem sírni, de akkor sem vagyok érzéketlen, attól függetlenül, hogy ez csak egy film.
- Ez nem fair - biggyesztem le az ajkaimat szomorúan.
- Ahhoz, hogy szépen süssön a Nap egy kapcsolatban, túl kell élni egy nagy vihart.
- Mikor lettél te ennyire nagy költő?
- Amióta buknak rám a csajok.
Nevetve rácsapok a vállára, mert tudom, hogy ezt azért csinálta, hogy jobb kedvre derítsen.
Oldalra pillantok, hogy megnézzem a többieket. Daniel épp egy lányra dől, és azt hajtogatja, hogy milyen kegyetlen a sors Allivel és Noahval. Le sem tudná tagadni, hogy romantikus alkat. Hiába mutatja azt nekünk, hogy nem vágyik komoly kapcsolatra, miközben oda van érte. Szeretné megosztani ezeket a dolgokat egy olyan lánnyal, aki nem csak azért van vele, mert jól sportol. Mert valljuk be, hogy elég sok lány úgy jön össze egy menő sráccal, hogy semmit sem tud róla. Ez pedig elég nagy probléma.
- Úgy látom, hogy Daniel becsajozott.
- Reméljük, hogy nem készíti ki a csajt, és tovább fogják együtt bírni, mint egy óra.
Halkan kuncogni kezdek, de le sem veszem a szemem Noahékról. Ha egy pillanatra is elbambulok, akkor tuti, hogy le fogok maradni a legjobb dolgokról, amik benne történnek. Biztos vagyok benne, hogy happy end lesz a vége.
Hirtelen egy visítás töri meg a csendet, mire én riadtan kapom a hang irányába a fejemet. A fiúk edzője épp akkor ül le Daniel mellé, ami azt jelenti, hogy óriási nagy szarban van. Ennek a kártyás incidensnek bizony következményei lesznek. Több órás edzés, míg el nem terülsz a pályán. Ezt hívjuk mi gyilkos edzésnek. Sokan azt hiszik, hogy mi mindent kibírunk. Hát ez nagy tévedés, ugyanis nálunk is van határ. Főleg, akkor vagyunk az elterülés határán, amikor betegség miatt kihagyunk egy hetet. A vissza szokás ilyenkor a legnehezebb.
- Vajon mit akarhat a terminátor? - kérdezem Nathant, miközben felé fordulok.
- Szerintem, ha vége lesz a filmnek, nagy esély van rá, hogy leszedi a fejünket.
- Csak nem olyan gonosz.
- Daniel használta a kártyáját, ami tilos, így tuti biztos, hogy szívni fogunk.
Kellemetlenül elhúzom a számat, mert teljesen igaza van. Az edzőjük mindent komolyan vesz, néha már túlságosan is. Ráférne már egy kis lazítás. Lehet, hogy utána máshogy viszonyulna a fiúkhoz.
Majd felvetem ezt az ötletet, ha úgy látom, hogy iszonyatosan nagy szarban vannak.
Gondolkodásomat Daniel hisztérikus hangja töri meg, ugyanis a terminátor bácsi, a fülénél fogva közelebb húzza magához majd halkan suttogni kezd. A mi drága jó barátunk gyorsan elhúzódik és a mellette lévő lány kezéből pedig kikapja a pattogatott kukoricát. A lány nyivákol, amitől az egész terem tőle zeng. Ennek következtében senki sem figyel a filmre, csak arra törekszenek, hogy a nyávogós csaj végre befogja. Tizenöt perc elteltével mindenki abba hagyja a veszekedést, így tovább tudjuk nézni Allie és Noah történetét. Igaz, hogy lemaradtunk, de úgy érzem semmi veszíteni valónk nincs.
- Hát én ezt már nem bírom - kiáltja el magát Mills.
- Majd azt nem fogod bírni, amit ezután kapsz - feleli
Mr. Brown elég keményen bánik vele, így Millsnek nehéz lesz a mellette lévő lányra koncentrálnia. De azok után, hogy elvette a popcornját, nem hiszem, hogy máskor is találkozni akarna vele.
- Mr. Brown annyira romantikus ez film.
- Bizony uram, ez a film nagyon romi.
- Mégis hol szedted fel ezt a csajt?
- Itt láttuk meg egymást először, és azt hiszem, hogy szerelem volt első látásra.
Megdörzsölöm a halántékomat, mert elég hosszú éjszakának nézünk elébe. Nathanre nézek, aki már a hasát fogja a nevetéstől.
- Hát ez tényleg nagyon romi fiam. Annyira, hogy mindjárt az öledbe hányok.
Hirtelen belőlem is kitör a nevetés, aminek következtében minden szempár rám szegeződik. Nem érdekel, hogy senkinek sem tetszik a viselkedésem, mert csak az a fontos, hogy jól érezzem magam.
- Tudtam, hogy maga megérti - öleli át a csaj Mills nyakát.
Nem rég mit itt nyavalygott, hogy elvették a kajáját, most meg totál oda van a barátunkért.
Most már nem sokan nézik Alliéket, mert arra kíváncsiak, hogy mi lesz Daniellel és az edzővel.
- Persze, hogy értem, hiszen tudtam, hogy előbb-utóbb, ez a sötét gyerek megtalálja majd élete párját.
- Köszönjük terminátor bá.
- Minek neveztél?
- Brown edzőnek.
- Hát nem ezt hallottam fiam. Amint vége a filmnek, van egy kis megbeszélni valóm veletek.
Az utolsó perceket csendben végig üljük, és amikor felkapcsolják a villanyt, mi már a kijáratnál vagyunk. Mondjuk egyáltalán nem megoldás az, ha elfutunk a probléma elől. A többiek épp arra készülnek, hogy beüljenek a kocsiba, amikor egy mélyen elszánt hang megállít mindannyiunkat.
- Mégis hová siettek ennyire?
- Most hívott az anyukám, hogy elfelejtett jó éjt puszit adni, és emiatt nagyon szomorú. Szeretné, ha haza mennék, hogy ezt be tudja pótolni. - feleli Nick kínlódó arccal.
Ilyen hülyeséget kitalálni, csakis azért, hogy ezt az egészet megússza. Will, vagy is a terminátor, tuti, hogy ezt nem veszi be.
- Adjak én is neked egyet?
Nick riadt szemekkel néz ránk, és azt várja, hogy kimentsük a bajból. De arra persze nem gondolt, hogy valami értelmesebb sztorival álljon elő.
- Elég volt a hülyeségből. Az estémet azzal akartam tölteni, hogy iszogatás közben meccset nézek, de valamelyik idióta volt olyan kedves, hogy a hitelkártyámat ellopva, a büfénél azzal fizetett. Ez tényleg jó móka, csak nem annak, aki a kártya tulajdonosa. Ráadásul csak az tenne ekkora ostobaságot, akinek teljesen elmentek otthonról. És mivel az én drága csapatom, csak izomagyúakból áll, akiknek nem szokásuk gondolkodni, így nem lepődtem meg azon, hogy közületek használta valaki.
- Hogy jött rá?
- Az sms után rögtön ide jöttem, hogy elkapjam az illetőt. Mivel a csapatból az egyik srác kijött elintézni a fontos dolgát, így azonnal eszembe jutott, hogy ma csak veletek voltam, senki mással. Otthon ugyanis senkinek nincs rá szüksége. Így hát megérdeklődtem, hogy abban a teremben melyik film megy, és hogy lehet-e még rá jegyet kapni. Hamar rájöttem, hogy közöttetek lehet a tettes, mert amint megláttatok teljesen be voltatok szarva. Szóval halljam, melyik idióta használta, és akkor nem lesz kemény edzés.
- Én voltam edző bá - szólal meg hangosan Daniel.
- Nem te voltál, én tettem - feleli Aaron.
- Ne legyél ennyire feláldozó Aaron, hiszen nem viheted el helyettem a balhét - feleli egy biccentéssel Nick.
Tátott szájjal nézek rá a srácokra, mert tényleg nem hiszem el azt, ami előttem folyik. Képesek magukra vállalni, csak hogy ne szenvedjen egyedül a csapattársuk.  Ez tiszteletreméltó.
- Örülök, hogy ennyire kiálltok egymásért, amit sokszor szeretnék látni a pályán is. Mivel tudom, hogy ki a bűnös, így nem fogok senkit sem megbüntetni. Azt az egy személyt természetesen igen, de nem több órás edzéssel.
- Mit kellesz csinálnia?
- Vigyázni a gyerekeimre.

2017. június 13., kedd

Életjel!

Sziasztok!
Tudom, hogy már régóta nem jelentkeztem, amit nagyon sajnálok. Remélem akadtak még olyan olvasóim, akik itt maradtak abban a reményben, hogy folytatom. Nos, visszatértem és hozzá láttam a következő fejezet írásához. A felével már készen vagyok, és ha minden rendben megy nem sokára már olvashatjátok is. Addig is kellemes nyarat kívánok minden kedves olvasómnak!


2016. november 20., vasárnap

4. fejezet - Nem hiszem el


 *Angel*


Miután rendbe szedtem magam az öltözőben, kifelé menet belebotlok Nathanbe, aki még nedves hajjal is jól néz ki. Elmosolyodik, majd közelebb lépve hozzám, átkarolja a derekamat.
- Minden rendben közöttünk?
- Igen, de..
Ahogy megakadok a de szócskánál a szeme elkerekedik és arra vár, hogy megadjam neki a kegyelem döfést. Nem áll szándékomban örökké haragudni rá, de az a pillanat, amikor a földön fekszik mozdulatlanul, olyan mintha kést döftek volna a szívembe. Borzasztó volt, és ezt nem fogom egyhamar elfelejteni.
- Nem szeretném, ha még egyszer előfordulna.
Megkönnyebbülten felsóhajt és egy finom mozdulattal a mellkasára von. A tusfürdője illata azonnal megcsap, én pedig tehetetlenül meredek magam elé. Utálom, amikor ilyen hatással van rám.
- Angyal én..
- Megjöttem gyerekek. Lehet engem is ölelgetni, hogy érezzem a szeretetet. Tudjátok, mennyire fáj nekem, hogy csak a szexuális vágyaitokkal törődtök?
Hát ezt nem hiszem el. Úgy adja elő itt a dolgokat, mintha Nathannel egymásnak estünk volna, mert nem tudtunk megálljt parancsolni a vágyainknak. Wild csak a fejét rázza, míg én késztetést érzek arra, hogy oda menjek, és jól fejbe vágjam. A mai nap folyamán ez lenne a második alkalom, de úgysem érnék el vele semmit sem. Nagyot sóhajtok, majd unott fejet vágva Daniel felé fordulok.
- Ne szórakozz már velünk, Daniel! Ha szeretetre vágysz, akkor kint találsz egy csomó fát, amit kedvedre ölelgethetsz. Biztos vagyok benne, hogy minden percét élvezni fogja.
Nate hangosan felkacag mellettem, mire Mills szomorúan néz rám. Tudom, hogy nem bánatos, csak megjátssza magát előttünk.
- Na, jól van. Nekem mennem kell, majd még később beszélünk.
- Elhagysz?
- Mi van?
- Tudod, hogy mennyire nehéz egy kapcsolatot fenn tartani? Erre most bevágod itt nekem, hogy te elmész. Hát komolyan bele akarsz gázolni a kicsi lelkembe, édesem?
Ezek a mondatok Daniel szájából úgy hangzottak, mintha évek óta együtt lennénk és kezdeném elhanyagolni. Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy a srácnak elment az esze. Megdörzsölöm a homlokomat, majd mély levegőt véve, felkészülök arra, hogy alaposan beolvassak neki. Ahhoz, hogy kellő hatást érjek el, Mills elé lépek, és szép lassan végig simítok az arcán.
- Drága egyetlen kicsi kincsem, sosem lennék arra képes, hogy elhagyjalak, mivel annyira vonzódom hozzád, hogy az már fáj.
- Komolyan mondod?
- Nem, de majd úgyis találsz magadnak egy olyan lányt, aki olyan sötét, mint te, cukorborsókám.
- Nem vagy vicces.
- Ti nem vagytok normálisak - felelte Nathan.
Ebben teljesen egyetértek vele. Ha hülyeségről van szó, akkor engem sem kell félteni. Felnevetek Mills arcát látva, majd a barátom felé fordulok.
- Most nem tudlak titeket hazavinni, mert el kell mennem Adamhez. De itt a kulcsom, hogy ne keljen gyalog mennetek - dobom felé egy hirtelen mozdulattal a kulcsomat.
A srác szintén jól vezet, úgyhogy bízom benne, hogy nem töri össze az autómat. Csak abban reménykedek, hogy belül is jó állapotban lesz. Ha nem lennék ennyire szigorú velük, akkor úgy nézne ki belülről, mint egy lepukkant disznóól. Megrázom a fejemet, majd a kijárat felé fordulva indulni készülök, amikor egy kéz megragadja a csuklómat. Értetlenül nézek hátra, mert fogalmam sincs, hogy a drága barátom mit felejtett el megemlíteni.
- Biztos, hogy egyedül akarsz elmenni hozzá?
- Tudok vigyázni magamra. Amúgy sem veszekedni akarok vele Nathan, hanem megbeszélni azt, amit ma reggel szépen elszúrtunk.
- Rendben. De ha valami gond van, akkor azonnal hívj fel!
Bólintok, majd át sem gondolva a következményeket, átölelem. A teste megfeszül, de a karját a derekam köré fonja. Tudja, hogy ha elérzékenyülök, szeretetre vágyom, és általában mindig itt kötök ki. Amikor először csináltam ezt, akkor azt mondta, hogy egy baráti ölelés senkinek sem árt, főleg, ha az illető egy olyan személytől kapja, aki minden nő álma. Egy cseppet sem egoista. Áh, kizárt.
Az első ölelést több is követte, így már kezdett számára kínossá válni a dolog. Ekkor jelentette ki, hogy ha továbbra is így fogom mindenki előtt szeretgetni, akkor azt fogják hinni, hogy puncit növesztett. Hát a kis szónoklata egy fikarcnyit sem érdekelt, az meg főleg nem, hogy mások erről mit gondolnak.
- Mindenképp így lesz. Ne aggódj már!
- Na, menj nyáladzani egy kicsit a bumburnyákkal.
Megforgatom a szemeimet, majd megveregetve a vállát, kifelé veszem az irányt.

Annak ellenére, hogy nem bírja elviselni a páromat, mindig támogat. Bár jobban örültem volna annak, hogy ha barátok lesznek, de ez sosem fog megtörténni. És, hogy miért nem? Amikor összefutnak, abból oltári nagy veszekedés lesz. Először még csak beszólogattak egymásnak, de az utóbbi időben egyre többet sértegették egymást, így beláttam, hogy semmi értelme őket egy légtérben hagyni. Ahogy kilépek az ajtón, a szél rögtön a hajamba kap. Jó érzés, hiszen a melegtől szinte már meg lehet fulladni. Felsóhajtok, majd gyorsítok a lépteimen, ha még edzés előtt el akarom érni Adamet. A szülei szerintem most is dolgoznak, így fogadni mernék rá, hogy még alszik.
Amint elérem, a házukat becsengetek és várok, hogy valaki kinyissa az ajtót. Pár perc elteltével ki is tárul előttem, de nem az fogad, akire számítottam. Hát, ha most fogadtam volna, akkor már milliomos lennék, mint a párom szülei.
- Jó napot Angel!
- Jó napot! Adam?
- Még fent alszik.
- Felmehetnék hozzá?
- Persze.
Rámosolygok, de az utam egyből a konyhába vezet. A pulton találok egy kancsót, amit megtöltök egy kis hideg vízzel. Sosem szándékoztam ezt csinálni vele, de megérdemli azok után, hogy nem volt képes felvenni azt a rohadt telefont. Az még teljesen rendben van, hogy haragszik rám, de akkor sem kellett volna ennyire levegőnek néznie. Miután a kancsó megtelik vízzel, felsétálok az emeletre, majd megállva a srác szobája előtt, hallgatózni kezdek, hogy alszik-e még. Hallom, hogy szuszog, de kénytelen leszek mindent halkan csinálni, ha nem akarom felébreszteni csipkerózsikát. Óvatosan kitárom az ajtót, majd oda somfordálok az ágya mellé. Békés arcára nézek, amit nincs szívem leönteni. Amúgy is késésben van, úgyhogy ezt tekinthetjük hideg zuhanynak.
Lendítek egyet a kancsón, aminek a tartalma a párom nyakára borul. Hangosan felkiált, majd rémülten felül. A tekintete rögtön megállapodik rajtam, de én azóta sem mozdultam meg.
- Megőrültél?
- Megérdemelted.
- Mégis miért?
- Mert nem vetted fel azt az átkozott telefont.
- Talán azért, mert meg volt rá az okom - felelte mérgesen.
Áhh szóval csak ő lehet mérges? Ehhez a játékhoz két ember kell.
- Aggódtam, te meg basztál rám egy jó nagyot.
- Akkor talán el kellett volna mondanod.
- El is akartam, de sajnos Daniel gyorsabb volt nálam.
- Mégis Nathan után akarsz menni.
- Nem ülhetek otthon, ölbe tett kézzel, a csodára várva.
Bosszúsan felsóhajt, majd felkelve az ágyból a szekrényéhez sétál. Csak egy bokszeralsó van rajta, és lehetőségem nyílik rá, hogy megcsodáljam a felsőtestét. Érzem, hogy kezd lángolni az arcom. Gyorsan elfordítom a fejem és a padlót kezdem el tanulmányozni. Azért jöttem ide, hogy jól beolvassak neki, erre itt kukkolom. Arra kéne koncentrálnom, hogy végre belássa, hogy van értelme annak a sulinak.
- Azt hittem bízol bennem Angel.
- Bízom, de egyszerűen feldühít, hogy nem vagy képes mellém állni.
- Hogy gondolhatod ezt?
- Nem mondtad nekem azt, hogy minden rendben lesz. Nem öleltél meg. És egyáltalán nem voltál hajlandó ezt az egészet megbeszélni velem. Tudom, hogy nem bírod Nathant, de jelenleg ő az, aki hisz bennem. Te képes lennél?
- Mindig.
- Még akkor is, ha új suliba megyek?
- Csak elmész vele?
- Nem ez a fontos.
- De igen is az. Van fogalmad róla, hogy mennyire beverném a képét? Akárhányszor rád néz, képes lennék bemutatni az öklömnek.
- Hiszen csak barátok vagyunk.
- De ő többet érez irántad.
- Ez hülyeség.

Sokszor viselkedünk úgy, mint az idióták, de csak azért, mert imádjuk egymás vérét szívni. Évek óta ez megy, és egyikünk sem lépte át a barátság szintet. Erősen kétlem, hogy ő máshogy tekint rám. Nem akarunk abba a hibába esni, hogy a komoly érzelmek miatt tönkre menjen minden. Kizárt, hogy emiatt elveszítsem őt. Adamet pedig elborította a féltékenység köde. Tudja jól, hogy sosem csalnám meg, mégis úgy látszik, hogy kételkedik bennem. Nem mutatom, de ez rohadtul szarul esik. Mély levegőt veszek és megpróbálom elmagyarázni neki a dolgokat, mert nem akarok ebből veszekedést csinálni. Ha ezután sem fogja a helyzetet elfogadni, akkor nem tudok vele mit csinálni.
- Adam miért nem bízol meg bennem?
- Benne nem bízom.
- Ez az egész nem Nathanről szól, ezt te is nagyon jól tudod. Jelenleg azt próbálom neked elmondani, hogy jó lenne, ha ebben az egészben te támogatnál a legjobban. Tényleg szeretnék bejutni a másik suliba, de a féltékenységed úgy látszik, megakadályoz ebben.
- Nem vagyok az. Csak szeretném, ha a barátnőm többet lenne velem.
Hát erről van szó. Azt hiszi, hogy mivel minden nap találkozok Wildal, akkor már neki szentelem az életemet. Pedig vele is rengeteg időt töltök. Jó, mostanában kevesebbet találkozunk, mivel nem rég volt a felvételi, és egymást követték a fontos meccsek. De akkor sem mondhatja azt, hogy nem foglalkozom azzal, hogy jobban összetartsam a kapcsolatunkat. Én sem panaszkodom azért, mert van egy lány barátnője, aki hasonlít egy modellhez, mégsem rinyálok neki erről minden egyes nap. Elfogadtam, mivel megbízom benne, de úgy látszik, ő nem fogadta el az én helyzetemet Wildal.
- Sosem hanyagoltalak el Wright.
- Mostanában elég sokszor fordult ez elő. De most, hogy oda mész, ahová ő, még jobban örülök neki.
- Ha már szóba hoztad a sulit, akkor mi van a te felvételiddel?
Annyira meglepte a kérdésem, hogy hirtelen még szóhoz sem tud jutni. Csak néz rám, mintha két fejem nőtt volna. Valami itt nagyon nincs rendben.
- Az enyém még nem érkezett meg.
- Már rég meg kellett volna kapnod. Vagy nem vettek fel és el akarod előlem titkolni?
- Dehogy.
- Nyugodtan elmondhatod nekem, ha nem sikerült.
- Még nem kaptam értesítést Angel.
Továbbra is az arcát bámulom, de nem tudok leolvasni róla semmit sem. Biztos vagyok benne, hogy valamit titkol előttem. Ha nem beszél róla, akkor nem tudok neki segíteni. Erőltetni meg nem akarom, hiszen azzal nem mennék semmire sem.
- Rendben.
Kínos csend telepszik körénk, és én nem vagyok hajlandó kezdeményezni. Van azért nekem is büszkeségem. Leülök az ágyra és ölbe tett kézzel várom, hogy végre elkezdjen beszélni.
- Sajnálom Angel.
Azt hittem rosszul hallok. Képes volt bocsánatot kérni tőlem, amit szerintem még egy darabig nem fogok elhinni.
- Mind a ketten hibáztunk. Szeretném, ha ezek után mindent megbeszélnénk egymással. De a legfontosabb az egészben, hogy őszinték legyünk. Amúgy sem hazudnál nekem, ugye?
- Persze.
Ez a válasz nem hangzott valami őszintén. Megrázom a fejem, mielőtt még elkezdenék a legrosszabbra gondolni. Hirtelen süppedni kezd mellettem az ágy, és egy kéz érinti meg a vállamat.
- Angel! Tudod, hogy mindennél fontosabb vagy számomra, ugye?
Egy aprót bólintok, majd magához húzva megölel. Átkarolom a nyakát, hogy még közelebb lehessek hozzá. Erre vágytam pár órával ezelőtt is. Eltolom magamtól és mélyen a szemébe nézve elmosolyodom.
- Minden oké?
- Szerintem ideje lenne készülnöd.
- Ráér. Te most nagyobb figyelmet érdemelsz - felelte miközben megérintette az arcomat. Az ajkai közelítettek felém, és nem állt szándékomban tiltakozni. Az ajka érintése szinte perzselte az enyémet.

A kellemes pillanatot egy hangos kopogás zavarja meg. Wright egyik haverja volt az, aki azért jött át, hogy elvigye edzésre. Az időzítése pocsék. Bosszúsan elválok Adamtől, majd a fürdőbe lököm.
- Ezt később még folytatjuk.
Felnevetek, és az orrára csapom az ajtót. Ha most nem zavarnak meg minket, akkor tuti, hogy büntetést kapna az edzőjétől, mert volt képe elkésni.
- Hello csajszi! - sétál be az ajtón Brian.
- Szia!
- Remélem semmi komolyat nem zavartam meg.
- Nem. Még az a szerencse, hogy jöttél, mivel nem volt hajlandó bemenni a fürdőszobába.
- Én se sietnék, ha a barátnőm az én szobámba lenne - kacsint rám egyet.
 Az ilyen beszólások már meg sem kottyannak nekem. Amikor nekünk van edzés, a fiúk szintén elengednek ehhez hasonló poénokat.
- Hát ezt jó tudni - feleltem kínosan.
Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék neki, így csendben meredek magam elé. Wright nem kapkodja el a zuhanyzást, pedig igazán siethetne.
- És, hogy megy a focizás?
- Egész jól. Most arra gyúrok, hogy anyáék elengedjenek abba a suliba, ahová szeretnék menni.
- A King Akadémiára?
- Sajnos oda nem vettek fel.
- Ezt sajnálattal hallom, ugyanis van érzéked a focihoz.
- Köszönöm!
- Ha engem kérdezel, akkor szerintem jobb, hogy nem jutottál be, hiszen van esélyed arra, hogy egy gyengébb iskolában is megmutasd azt, amire képes vagy. Később még megfogja bánni a King Akadémia, hogy nem vett fel.
- Mindig is az volt a célom, hogy a világ legjobb focis sulijába bejussak, de most, hogy észhez tértem teljesen megváltozott a véleményem. A legjobb barátomnak hála, van remény, hogy egy másik intézményben megmutassam a tehetségemet. És egyáltalán nem érdekel, hogy gyengébb, csak az számít, hogy fejlődjek.
- Ez a beszéd, csajszi.
- Attól, hogy még nem a legjobb csapatban focizol, nem jelenti azt, hogy nem vagy jó játékos.
- Ennél szebben én sem fogalmaztam volna.
Jól esett elmondani mindezt Briannek, attól függetlenül, hogy nem áll olyan közel hozzám. Ő Adam legjobb barátja, és mindig tisztelettel bánt velem.
- Na kész vagyok - lépett ki az ajtón Adam.
- Öregem, nálad még a nagyanyám is gyorsabb.
- Pofa be!
- Induljunk!
A srácok előre mennek, én pedig csiga lassúsággal követem őket. Lehet, hogy én is velük tartuk. Az edző sosem bánja, ha valaki végig nézi a fiúk edzését. 
- Angel!
- Igen?
- Fent felejtettem az órámat. Lehoznád nekem légy szíves?
- Persze, mindjárt jövök.
 Felrohanok a lépcsőn, majd Wright szobájában szétnézve keresni kezdem az óráját. Hát itt egyáltalán nincs. Nem igaz, hogy az órája nélkül nem tud elmenni sehová sem. Végig nézem a fiókjait, ahol nem találok mást, csak óriási kupit. Elég nehéz lehet itt megtalálnia bármit is. Az éjjeli szekrényéhez veszem az irányt, és amilyen gyorsan csak lehet, átnézem. Az órának nincs nyoma, de találok benne egy igen érdekes papírt. Az ő nevére szól, és mivel kíváncsi vagyok, hogy mit rejt, így bűntudat nélkül felbontom. Nem kell vele sokat bajlódnom, ugyanis ezt a levelet már úgy látom többször is elolvasta. Vajon miért rejtegeti a fiókjában?

Ahogy elolvasom a levél tartalmát, pislogok párat, hátha csak a képzeletem játszik velem. Mindenre számítottam, csak erre nem. Nem hiszem el, hogy képes volt a szemembe azt hazudni, hogy nem jött neki értesítés arról, hogy felvették-e. A papíron az állt, hogy felvételt nyert a King Akadémiára, miközben azt állította, hogy semmit sem tud róla. A dátum szerint hamarabb megkapta, mint én. Felvették, és ezt úgy eltitkolta, mintha nem lenne fontos. Egy cseppet sem haragszom amiatt, hogy neki sikerült. Csak az dühít fel, hogy hazudott nekem. Még ő volt azért kiakadva, mert nem tudta meg elsőként az én felvételim eredményét. És ő mit csinált? El sem mondta. Sőt abban is biztos vagyok, hogy erről egy szót sem szándékozott szólni. Ökölbe szorítom a kezem, mert nem vagyok hajlandó ezt szó nélkül hagyni. Nem fogok nagy ügyet csinálni belőle, csak úgy szeretném neki előadni a dolgokat, mint ahogy ő tette nálunk. Megfordulok a tengelyem körül és rohanok lefelé a lépcsőn, ahol már türelmetlenül vár.
- Mi tartott ilyen sokáig? És hol az órám?
- Ha most megtaláltam volna azt a kibaszott órát, biztos lehetnél benne, hogy feldugnám a seggedbe, de úgy, hogy egy hétig nem tudnál járni.
- Mi bajod van?
- Még van pofád azok után megkérdezni, hogy a képembe hazudtál?
- Miről beszélsz?
- Még, hogy nem kaptál értesítést a Kingtől. Akkor mit keresett az éjjeli szekrényedben a levél?
- Te átkutattad?
- Azt a hülye órát kerestem, miközben ráakadtam. Nem volt szándékos. Mikor akartad közölni velem azt, hogy felvettek?
- Jövő héten.
- Egy fél órával ezelőtt még azt állítottad, hogy nincs semmi hír.
- Nem tudtam, hogy hogyan mondhatnám el.
- Egyáltalán nem érted a lényeget igaz? Nem az bánt, hogy neked sikerült. Az istenit, hiszen még örültem is volna neki. De szépen megtartottad magadnak a hírt, ugyanis csak magaddal törődsz. Lefogadom azt is, hogy téged rohadtul nem érdekel, hogy velem mi lesz. Csak az számít, hogy te bejutottál. Hát gratulálok Adam! Hurrá, szépen megcsináltad - tapsoltam meg mérgesen.
Próbálta megfogni a kezemet, de én elhúzódtam tőle. Én hülye, ide jövök, hogy kibékítsem, erre olyan dolgokat tudtam meg, amitől legszívesebben a falnak mennék. Kikerülöm majd a bejárati ajtó felé igyekszem.
- Angel!
- Mit akarsz Adam?
- Ne haragudj!
- Hát ezzel most nem sokra megyek.
Mielőtt bármit is mondhatott volna elhagytam a házukat. Muszáj friss levegőt szívnom, mert ott úgy éreztem menten megfulladok. A zsebemben lévő telefon megcsörren, amit sietősen próbálok elővenni. Amint meglátom a kijelzőn lévő nevet, azonnal kinyomom. Ma nem vagyok hajlandó beszélni vele, mert csak az sülne ki a dologból, hogy veszekednénk egymással. A kezemben lévő készülékkel írok egy SMS-t Nathannek.

Én: Hol vagy most?
Nate: A srácokkal készülünk az esti mozizásra.
Én: Hát az szuper.
Nate: Történt valami?
Én: Minden rendben.
Nate: Mi volt a bumburnyákkal?
Én: Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem.
Nate: Mit csinált?
Én: Hazudott nekem a felvételiéről.
Nate: Azt hazudta, hogy felvették, miközben be sem jutott?
Én: Épp ellenkezőleg, bejutott, és erről nem volt hajlandó szólni nekem.

Várom, hogy válaszoljon nekem, de pár perc elteltével sem jön tőle üzenet. Fáradtan felsóhajtok, majd a telefonomat ismét a zsebembe csúsztatom. Hát nem ilyen napra számítottam. Azt hittem, hogy miután vége az edzésének, elmegyünk valahová,  ahol kettesben lehetünk. Erre mit csinálunk? Szakadékba hajtottunk, ahol összetört az egymásba fektetett bizalmunk. Fogalmam sincs, mi lesz velünk. Főleg, hogy külön utakra fogunk térni.
Ahogy hazaérek, bedőlök az ágyba, megfeledkezve a körülöttem lévő világról. Most szívesen felfalnék egy nagy táblás csokit. Mivel semmi erőm, hogy felkeljek az ágyból, így bekapcsolom a tévémet, hátha megy benne valami érdekes. A telefonom azóta megállás nélkül csörög, de figyelmen kívül hagyom. Ahogy váltogatok a csatornák között, megakad a szemem a Teen Wolfon. Imádom ezt a sorozatot, és úgy látom, több részt is adnak. Szép kis péntek délután, ráadásul egyedül vagyok itthon.
Annyira elmerültem a sorozat nézésben, hogy arra riadtam fel, hogy rezeg a telóm. Nagyot ásítva, olvasom el az üzenetet, ami Wildtól érkezett.

Nate: Gyere csak ki, Angyalkám!
Én: Ehhez most túl fáradt vagyok.
Nate: Ne akard, hogy bemenjek érted.

Felpattanok az ágyból, majd a tükörbe nézek. Úgy nézek ki, mint egy madárijesztő. Borzalmas, így kénytelen vagyok kifésülni. Amint ezzel készen vagyok felkapom magamra a tornacipőmet és a dzsekimet, majd sietek kifelé, mielőtt Nathan bejönne értem.
Csak tudnám mit akar, amikor neki és a barátainak moziban kéne lennie. Remélem nem miattam fújták le az egészet. Komolyan bűntudatom lenne miatta. Megállok a járdán, de senkit sem látok. Talán csak szórakozott velem. Már este van és nincs kedvem ide kint fagyoskodni.
- Angel! - hallok meg egy ismerős hangot a hátam mögül.
- Nathan?
- Angyalkám, gyere ide a formás kis seggeddel és pattanj be a kocsinkba!
- Nem úgy volt, hogy moziba mentek?
- Nincs kedved velünk tartani?
- Hát nem is tudom.
- Ne keljen már cipelnünk.
Pislogás nélkül meredek rá. Fáradt vagyok, mégsem utasíthatom őket vissza, ha már ilyen szépen kérik, hogy menjek velük. Már éppen válaszolnék, amikor látom, hogy Nate kiugrik a kocsiból, és egyenesen felém tart. Megint a vállára fog dobni, így muszáj lesz megelőznöm az incidenst. Kikerülöm, majd beülök a kocsiba, a többi fiú mellé. Wild nevetve csatlakozik hozzánk, mire megforgatom a szemeimet. Fogalmam sincs, hogy mit fogunk megnézni, de nagyon remélem, hogy eltereli majd a figyelmemet, a mai nap szarságairól.

2016. november 2., szerda

3. fejezet - Ez nem vicces

* Angel *

Amióta Adam elhagyta a házunkat még mindig lefagyva bámulom az ajtónkat. Nem számítottam semmi jóra, de erre még álmomban sem gondoltam volna. Azt akartam, hogy tőlem tudja meg, erre Daniel szépen elszúrt mindent, és ezt Nathan ráadásul hagyta is. Sosem volt bajom Danielel, de néha már tényleg az agyamra megy. Igaz, hogy minden helyzetben ő tudja a legjobban felvidítani az embert, de néha befoghatná, azt a nagy száját. Nekem is vannak olyan barátnőim, akiknek be nem áll a szájuk, de tudnak komolyak is lenni, ha valami fontos dologról van szó. Idegesen a hajamba túrok, mert úgy érzem, menten felrobbanok. Ezek után kétlem, hogy szóba fog velem állni. Hibáztam, és nem fogom hagyni, hogy ez a kapcsolat tönkre menjen. Megfordulok a tengelyem körül, hogy felmenjek a szobámba megkeresni a telefonomat, de bele botlok a két jómadárba. Ritkán borulok ki, de most úgy látszik rajtuk fog csattani a haragom, ugyanis nekik is benne volt a kezük, ebben az egészben.
- Azt hiszem jobb lesz, ha kint várunk meg - felelte Nathan idegesen.
Ilyen könnyen nem fogják megúszni. Alaposan el fogok velük beszélgetni és ebben senki sem akadályozhat meg. Mérgesen dobbantok egyet, majd keresztbe teszem a kezemet a mellkasom előtt.
- Nyomás a konyhába!
- Ezt majd akkor beszéljük meg, ha már lehiggadtál.
- Nem mondom még egyszer!
Egyikük sem szólal meg, mert tudják, hogy felesleges. Megfordulnak majd az említett helységbe veszik az irányt. Intek nekik, hogy üljenek le, mert ez el fog tartani egy darabig. Ijedten néznek rám, de egy szót sem szólnak, ami számukra csak jót jelent.
- Nathan Wild! - kiáltok fel hangosan, mire összerezzen.
- Öregem, elég nagy szarban vagy, ha a teljes neveden szólít.
- Pofa be, Daniel!
Ismét szólásra nyitja a száját, de intek neki, hogy ez nem jó ötlet. Mivel nem akarja, hogy rajta csattanjon az ostor, így kénytelen csendbe maradni.
- Mégis mi a fenét képzeltek? Hm? Van fogalmatok róla, hogy mekkora szart hagytatok magatok után?
- Nem tudtam, hogy itt lesz.
- Semmi bajom sincs azzal, hogy átjöttetek, de a szátokat azért nem kellett volna kinyitni.
- Úgyis megtudta volna.
- El is mondtam volna neki, ha az idióta haverod meg sem szólal.
Nathan komoran mered maga elé, ami általában nagy hatással van rám, de most annyira dühös vagyok rájuk, hogy ez most nem jön be. Hirtelen elönt a szomorúság, mert nem tudom, hogyan hozhatnám helyre azt, amit elszúrtam.
- Sajnálom, a haverom nevében is.
- Nem neked kell bocsánatot kérni, ha nem neki - mutatok Danielre, aki értetlenül néz rám.
- Most mi van? Azzal, hogy elmondtam neki, nem jön el a világ vége.
- Akkor sem fog bántani a dolog, ha emiatt megy tönkre a kapcsolatom?
Szerintem Daniel csak most értette meg, hogy a hülyesége miatt, veszélybe sodort egy kapcsolatot. Látom a szemében a megbánást, attól függetlenül, hogy nem mondja ki.

Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem a macskámat a lábamnál. Ijedten ugrok egyet, mire a fiúk értetlenül néznek rám. Hangosan kifújom a bent maradt levegőt, majd lehajolva az ölembe veszem Démont, aki mint mindig most is dörgölődik hozzám, hogy simogassam. Beletúrok selymes bundájába, ami egy kicsit megnyugtat.
- Apám, mekkora macska.
- Ő itt, Démon.
- Ez inkább hasonlít egy malachoz, mint egy macskához - felelte Mills, mire szúrós szemekkel nézek rá. 
- Daniel Mills!
- Elég nagy szarban vagy, haver - felelte Wild.
A srác elneveti, magát majd ismét a cicámra emeli a tekintetét. Démon úgy néz rá, mintha el akarná küldeni melegebb éghajlatra a beszólása miatt. 
- Na, jó ez egy kicsit félelmetes. Vedd úgy, hogy egy szót sem szóltam - emeli fel a kezét védekezésképpen.
Felnevetek, de a jó kedvem hamar elpárolog, mert eszembe jut a reggeli incidens. Nagyot sóhajtok, majd Démont leteszem a földre. Ideje indulni az edzésre, ha nem akarunk kikapni. Felállok, majd felmegyek a szobámba, hogy megkeressem a telefonomat. Amint megvan, kikeresem a hívásnaplóból a nevét, és azonnal tárcsázni kezdem. Nincs kikapcsolva a készülék, ami egy kicsit megnyugtat. Viszont a reményem abban a pillanatban szertefoszlik, amikor tudatosul bennem, hogy kinyomott. Biztos vagyok benne, hogy ezt tette. Most iszonyatosan mérges rám, így megpróbálom edzés után felkeresni, hogy tudjak vele normálisan beszélni. Mielőtt levánszorognék a lépcsőn elköszönök anyáéktól, majd indulok is a kocsimhoz, ahol már a fiúk várnak rám.
- Ti mit kerestek még itt?
- Nem szeretnénk egyedül hagyni.
- Hát ez kedves tőletek, de most nem igazán vágyom társaságra.
Azt hittem, hogy kijelentésem után fogják magukat és elmennek, de úgy látszik, hogy tévedtem, ugyanis Nathan egyenesen felém veszi az irányt. Ebből semmi jó nem fog kisülni. Lehajol majd átfogva a lábamat a vállára dob. Hangosan kiabálni kezdek vele, hogy mégis mit képzel magáról, hogy a szomszédok szeme láttára úgy dobál, mint egy szemetet. Ez egyáltalán nem hatja meg ugyanis, jó erősen a fenekemre csap. A meglepődöttségtől felkiáltok, de nem áll szándékomban ezt szó nélkül hagyni.
- Wild, ha nem teszel le most azonnal, később még ezért kinyírlak.
- Angyal, ahhoz, hogy ez megtörténjen, le kell, hogy tegyelek. Mivel nem vagy olyan helyzetbe, hogy fenékbe rúghass, jobb lesz, ha szépen beszélsz velem, vagy így foglak elvinni a pályáig.
Nem érdekel, hogy Mills szemtanúja az egésznek, én akkor sem fogom magam hagyni. Mindkét kezem meglendítve ütlegelni kezdem a hátát. Hangosan színleli a fájdalmát, ami hasonlított egy színészi alakításhoz. Ráütök még egyszer, de ez már a fenekét éri el, ami eléggé kínos.
- Angyal, hogy lehetsz ennyire perverz?
- Nem vagyok az - feleltem sértődötten.
- Ha a fenekemet szeretnéd megfogni, csak kérned kell.
Nem látom az arcát, de tudom, hogy úgy mosolyog, mint aki milliókat nyert. Itt lógok a vállán, piros arccal és tehetetlenül arra várva, hogy végre letegyen. Egy picit enged a szorításán, hogy bele tudjon csapni az idióta haverja tenyerébe. Hát ez óriási. Most rajtam röhögnek, míg én a talajban gyönyörködhetek. Hirtelen csúszni kezdek a mellkasán, mire ijedten elkapja a derekamat.
Olyan közel van hozzám, hogy elfelejtek levegőt venni. Az ajka szinte már az enyémet súrolja. Hát én nem vagyok normális. Gyorsan eltolom magamtól, majd a lábamat tanulmányozom.
- Minden oké?
- Persze.
- Szerintem nektek szobára kellene mennetek, mert úgy teng bennetek az elfojtott vágy, hogy késztetést érzek arra, hogy a falnak menjek - felelte Daniel.
- Fogd be!
- Ne értsd félre a dolgokat, haver. Csak elkaptam mielőtt megcsókolta volna a földet.
- Hát hogyne. Láttam, hogy majdnem a szátokkal szexeltetek.
Ez nekem már túl sok. Dühösen kihúzom magam és a srác felé veszem az irányt. Jó erősen fejbe vágom, amitől elveszti az egyensúlyát. Nyögve elterül a füvön, én pedig halkan felnevetek. Mások nyomorúságán nem szép dolog röhögni, de ő is ezt tette, amikor Nathan vállán lógtam.
- Ez rohadtul nem vicces.
- Legalább visszakaptad azt, amit reggel elszúrtál nekem. Amúgy is ezzel a nyakassal jobban jártál, mint a haragommal, amit későbbre tartogattam.
Nem szándékoztam oltári nagy ügyet csinálni ebből, csak meg akartam viccelni egy komoly helyzetben, hogy érezze azt, amit én egy órával ezelőtt.
- Angel! - hallom meg anyu hangját a bejárat felöl.
- Igen?
- Mindjárt hét óra, és ha továbbra is itt fogtok ácsorogni, el fogtok késni.
A fenébe! Szépen eltököltük itthon az időt, amikor már ott kellene lennünk. Pontosan látom magam előtt, hogy büntetésből egy óráig fogunk futni. Nem mindig ilyen szigorú velünk Mrs Cross, de ha fontos mérkőzés áll előttünk, akkor olyan tud lenni, mint egy kiképző tiszt. Kapkodva kiveszem a táskámból a kulcsot, majd jelzek a fiúknak, hogy szálljanak be. Nathan riadtan néz rám, mint aki szellemet látott, de figyelmen kívül hagyom, mert elég sokszor ezt csinálja, ha én kerülök a kormány mögé. Miután mindenki beszállt, jó erősen rátaposok a gázra, amitől a kocsi úgy megindul, hogy egy kicsit én is beparázok. Kiérve a főútra, már ötvennel megyek, mivel nem akarok csekket kapni gyorshajtásért. Az órára nézek, hogy mennyi időnk van még oda érni a pályára. Van még tizenöt percünk, ami elég nagy szerencse ránk nézve.
Amint leparkolok, a srácok gyorsan kipattannak az autóból, majd elterülnek a földön, azt jelezve, hogy ezt az egészet szerencsére túlélték. Nekik nem focizniuk kellene, hanem színészkedni, mert úgy látszik ebben igazán tehetségesek. Figyelembe se véve őket indulok az öltöző felé, hogy felkészüljek a mai edzésre.
- Angel, hát megérkeztél?
- Hát ehhez is kellett két óra - feleltem nevetve.
Lydia röhögve megveregeti a vállamat, majd a szemembe nézve ismét megszólal.
- Hol van a lovagod?
- Most éppen összevesztem vele.
- Nathannel?
- Nem, hanem Adammel.
- Mit tett az a bumburnyák?
- Már te is így hívod?
- Ő egy magának való pöcs.
Hát ezt annyira őszintén mondta, hogy majdnem lehidaltam tőle. Mondjuk Lydia mindig is ilyen volt, hiszen, ami a szívén, az a száján. Adamnek is folyton meg mondta a magáét, és nem érdekelte, hogy a legjobb barátnője párjával beszél így.
- De most nagyon megbántottam.
- Megsértődött azért, mert nem foglalkoztál vele elég sokat?
- Ne gúnyolódj már! Jogosan haragudott meg rám, ugyanis nem neki mondtam el először, hogy a legjobb suliba nem vettek fel, ráadásul azon is kiakadt, hogy Nathannel megpróbálnánk azt az iskolát, ahová ő jelentkezett.
- Inkább támogatnia kellene neki, nem pedig lányosan viselkednie.
Lehet, hogy Lydiának igaza van, de nem akarom, hogy emiatt haragban legyünk. Már éppen válaszolnék, amikor az edzőnk benyit és közli velünk, hogy induljunk bemelegíteni. Mielőtt csatlakoznék a többiekhez, elő veszem a telefonomat és rögtön Adamet kezdem el tárcsázni. Sajnos még mindig ki van kapcsolva. Nagyot sóhajtok, majd a táskámba dobva a telómat, indulok a csajok után.

Sokszor kezdem úgy a napot, hogy nincs kedvem otthonról kimozdulni, de ez a mai nap egyenlő a katasztrófával. A pályára érve csatlakozom a lányokhoz, de a gondolataim máshol járnak.
A szüleim azóta sem adtak választ, a barátom levegőnek néz, már csak az hiányzik, hogy felbukjak a saját lábamba.
- Angel Hunt! - kiáltja Mrs Cross.
Ha a teljes nevem szólít, akkor itt már elég nagy gond van. Biztos észrevette, hogy nem ott jár az eszem, ahol a leginkább szükséges. Oda futok hozzá, mire nagy levegőt véve elordítja magát.
- Mégis mi ütött beléd? Te nem szoktál csak úgy bambulni.
- Sajnálom.
- Ezzel semmire sem megyünk. A lányoknak szüksége van a kapitányukra, aki jelenleg más világban jár. Mi van veled? Gond van otthon?
- Nincs semmi gond, csak fáradt vagyok.
- Mindenki az. Jobb lesz, ha összeszeded magad, mert ha nem, akkor leültetlek a kispadra.
Mrs Cross alaposan leszid, amit nagyon is megérdemeltem. Bólintok, majd megfordulva visszamegyek.

Alapos bemelegítés után, Leila a kapusunk már a szokásos helyénél vár minket, ugyanis a mai feladat az, hogy gyakoroljuk a tizenegyes lövést. Ez hülyeségnek tűnhet, de elég hasznos, hiszen ha valaki egy nagyobb csapatban játszik és közel van ahhoz, hogy megnyerje, mondjuk a Bajnokok Ligáját, annál tényleg nagy a tét, főleg akkor, amikor ez döntő jellegű. Ha kihagyod, örökké magadat fogod okolni, amiatt, hogy a csapatod nem nyert. A bűntudat mely életed végéig kísérteni fog, egy apró hiba miatt. Mi ezt szeretnénk elkerülni. Nem akarjuk, hogy bárki is itt bukjon el. Igaz, hogy fejben is ott kell lenni, de ez mind saját magunkon múlik. Ilyenkor csakis a labdára kell összpontosítani, nem pedig a közönségre. Lydia a legelső, majd a sorban követi Kelly, utána pedig én. Ha ezt elrontom, akkor ülhetek a kispadon, míg vége az edzésnek. Megdörzsölöm a tarkómat és hirtelen arra kapom fel a fejemet, hogy valaki megérinti a hátamat. Felnézek, mert arra számítok, hogy az egyik csapattársam, az, de egyiküknek sem szokott ilyen pimaszul rám nézni, mivel az illető nem más, mint Wild.
- Nathan.
- Angyalkám, mit szólnál hozzá, ha a fiúk is veled tartanának?
- Mi?
- Rábeszéltem az edzőinket, hogy mi is csatlakozhassunk.
- Hát ez óriási.
- Tudom, hogy minden vágyad az volt, hogy velem tölthesd a napot.
Megforgatom a szemeimet és a könyökömmel hasba vágom. Legalább most nem színlel.
- Muszáj bántalmaznod?
- Muszáj egoistának lenned?
Elneveti magát, majd a kapu felé mutat, hogy ideje lenne már lőnöm. Mély levegőt veszek és meglendítve a jobb lábamat elrúgom a labdát, ami a bal sarokban landol. És sikerült betalálnom. Nathan kinyújtja felém a kezét, hogy belecsapjak, így kapva az alkalmon akkorát csapok bele, hogy nagyot csattan.
- Ha ennek vége, szerintem én a kórházban fogok kikötni - felelte Nate, miközben a tenyerét dörzsöli.
Körülöttünk mindenki felnevet, de a játék tovább folytatódik. A fiúk csatlakoznak hozzánk, és nem hisztiznek amiatt, hogy a lányok ellen kell focizniuk. Utánam rögtön Wild következik, aki magabiztosan lövi a kapuba a labdát. Bomba gólját hatalmas taps kíséri, ami az egóját még jobban fogja fényezni. Oldalra állok, hogy megfigyelhessem a többiek játékát, miközben Nate váratlanul magához húz.
- Angyal, olyan fejet vágsz, amitől kedvem támadt depressziósnak lenni.
- Ez nem az én napom - feleltem szomorúan.
- Ne aggódj miatta.
- Azóta sem tudom elérni.
- Mekkora egy barom.
- Nekem is rosszul esett volna, ha utoljára tudom meg.
- De akkor sem támogatott, csak elrohant, mint egy hisztis kislány. Amúgy is jobban jársz, ha nem lógatod az orrodat, mert akkor megint a vállamon fogsz kikötni.
Tátott szájjal nézek rá, mert amilyen hülye képes lenne megtenni. Ördögien elmosolyodik, ami számomra nem jelent jót. Megfordulok, hogy elfuthassak, de elkapva a derekamat ismét ott kötök ki, ahol egy fél órával ezelőtt voltam.
- Nathan!
A többiek jóízűen röhögnek rajtunk, míg én fejjel lefelé lógok, miközben a drága jó barátom cipel.
- Na! Állj ide szépen!
Úgy tesz le a földre, hogy majdnem seggre esem. A hajam kibomlott és a szemembe lóg, amitől nem látom azt az idióta vigyort az arcán. Hangosan fújtatok egyet majd elé lépve a karjára csapok.
- Ejnye! Mi most szépen kapura fogunk lőni, míg te angyalkám, megpróbálod kivédeni.
- Mi? Nem vagyok kapus.
- De most az leszel - kacsint rám egyet.
A csapattársaimra nézek, hogy segítsenek, de jókedvűen a kapu felé biccentenek, hogy álljak be. Hát ez szuper. Mellettem kéne állniuk, nem pedig Wild mellett. Felveszem a földről a hajgumimat, majd kontyba fogva a hajamat átveszem Leilától a kesztyűt, hogy kivédjem a társaim góljait.
- Jöhet!
Sosem voltam még kapus, és nagyon remélem nem fognak szétrúgni, hiszen szükségük van rám csatárként.
Az első ember, aki felém fogja rúgni a labdát, az nem más, mint az idióta barátom.
- Felkészültél?
- Nem! Inkább állj be te!
Meg sem hallotta azt, amit mondtam neki. Teljes erőből belerúg a labdába, ami sikeresen a hasamat találja el. A fájdalomtól felnyögök, de nem szándékozok összeesni. Még csak az hiányzik.
- Jól vagy? - kérdezte Nathan, miközben végig simít a hátamon.
- Hát én ma tényleg kinyírlak.
- Azt majd meglátjuk.
Nathan int a csapatnak, hogy minden rendben, és folytathatjuk. A lányokkal még el is bírok, de a fiúk olyanokat tudnak lőni, hogy utána mozdulni is alig tud az ember. A következő rugó bajnok Daniel, aki sokszor életveszélyes a pályán. Ha ezt túlélem, meglepem magam pár könyvvel.
A srác a jobb sarokba lövi, amire számítottam, így kiöklözöm, hogy ne tudja elkapni. Eddig sikeresen kivédtem kettőt, de hátra van még húsz ember. Megkönnyebbülten felsóhajtok, mert azt hiszem, hogy most már a lányok következnek, de óriásit tévedek. Egy olyan srác következik, aki arról híres, hogy milyen nagy ereje van a lövésének. Na, jó kezdek aggódni. Ha ezt ki akarom védeni, akkor sérüléseket fogok szerezni, ebben teljesen biztos vagyok. Szólásra nyitom a szám, hogy figyelmeztessem azzal kapcsolatban, hogy óvatosan rúgja felém a labdát, amikor Nathan megáll velem szemben.
- Én jövök, napsugaram.
- De még nincs vége.
- Tudom, de most rajtam a sor, úgyhogy kérem a kesztyűket! - nyújtja felém a kezét.
Ránézek a csapatra, hátha ők tudják, hogy mi a fene folyik itt, de értetlenül megrázzák a fejüket. Átadom neki, amit kér, majd Peterre nézek, aki készen áll a lövésre. Abban a pillanatban, ahogy rájuk nézek, rá jövök, hogy Wild miért cserélt le. Nem akarta, hogy komolyabban megsérüljek. Meredten bámulok a barátomra, mert nem vagyok képes elhinni, hogy ezt tette. Sokszor húzott már ki a szarból, de ennél kedvesebb gesztust még nem láttam tőle.
Két fiú a hátam mögött fogadott, hogy Nate kivédi, de onnan tuti, hogy nem áll fel. Ettől egy cseppet sem nyugodtam meg. Idegesen a hajamba túrok, majd oda sétálok Peterhöz. A füléhez hajolok, majd halkan belesúgva azt tanácsolom neki, hogy ezt a tizenegyest, most inkább hagyja ki, mert nem szeretném, ha barátom kórházba kerülne. Megértően bólint, nekem pedig mosolyra húzódik a szám. Már éppen visszamennék a lányokhoz, amikor Peter megragadja a karomat. Hátra fordulok arra várva, hogy ezt az egészet megmagyarázza.
- Lődd inkább te!
Hát erre nem számítottam. Képes átadni nekem a lehetőséget, ami elég furcsa, de ez most egyáltalán nem fontos. Szembe fordulok Nathannel, majd csípőre téve a kezemet, ördögi mosolyra húzódik a szám.
- Képes vagy belőni?
- Olyan gólt fogok rúgni, hogy az a maradék eszed is el fog menni.
Felnevet, mire én elrugaszkodva kapura lövök. Wild úgy dől balra, hogy a labda véletlenül a fejét találja el. Hát ettől tényleg el fog menni még a maradék esze is. Várom, hogy felkeljen, és felém kiáltva azt mondja, hogy "kivédtem vazze" de ez nem történik meg, mert a barátom még mindig mozdulatlanul fekszik. Úristen mit tettem vele? Ijedten rohanok oda hozzá, de egy centit sem mozdult. Istenem, csak ne legyen semmi baja. Letérdelek mellé, majd fölé hajolva, megpaskolom az arcát. Hirtelen kinyitja a szemét, majd elröhögi magát. Meredten nézek rá, mert nem vagyok képes elhinni, hogy mekkora hülyét csinált belőlem. Féltem, hogy baja esett miattam, erre kutyabaja. Annyira dühös vagyok rá, hogy püfölni kezdem a mellkasát. Megragadja a csuklómat, majd fordítva a helyzetünkön a földhöz szegez.
- Nyugi Angyal, csak vicceltem.
- Menj a francba! Ez nem vicces.
- Nem, de..
- Féltem, hogy bajod esett, te pedig szórakozol velem? Szállj le rólam!
- Jól vagyok, nem lett semmi bajom.
- Ha most nem engedsz el, akkor majd lesz - feleltem fojtott hangon.
A jókedve egy pillanat alatt elpárolog, amint látja rajtam, hogy a sírás fojtogat. Szeretek vele hülyéskedni, de ez már túlment minden határon. Legördül rólam, én pedig kapva az alkalmon felpattanok. Iszonyatosan dühös vagyok, így szükségem van egy hideg zuhanyra. Megfordulok, mit sem törődve azzal, hogy próbálja megbeszélni velem a dolgokat. Elindulok az öltöző felé, de hátra sem nézve tudom, hogy követ. Belépek az öltözőnkbe, és már arra készülök, hogy az orrára csapom az ajtót, amikor hirtelen megragadja.
- Angyal!
- Szerintem most nem jó ötlet beszélnünk.
- Nem akartalak megijeszteni.
- Hát pedig sikerült.
Tesz felém egy lépést, de én továbbra sem vagyok hajlandó a szemébe nézni. Megragadja a karomat, és szépen lassan a karjaiba zár.
- Ne haragudj! Többé nem fog előfordulni.
- Remélem is!
Percekig állunk szótlanul a csukott ajtónál, mert egyikünk sem akarja elrontani a pillanatot.
- Itt vagytok bent?
Lydia hangját meghallva szétrebbenünk és úgy teszek, mintha Nathan levegő lenne.
- Sikerült megbeszélnetek?
- Persze.
- Jó, mert szeretnénk letusolni, úgyhogy lennél szíves kifáradni Wild?
- Pedig maradni akartam.
Lydia nem szándékozik tovább könyörögni Nathannek, inkább fejbe vágja és az ajtó másik oldalára tereli, azt jelezve, hogy most már ideje lenne elhúznia. A csapat többi tagja is csatlakozik hozzánk én pedig zuhanyzás előtt vetek még egy pillantást a telefonomra, ami semmi változást nem mutat. Egy dologban biztos voltam. Ha törik, ha szakad, én ma elmegyek Adamhez, és addig nem megyek el onnan, míg meg nem beszéltük a problémáinkat.

2016. október 24., hétfő

2. fejezet - A döntés

 * Angel *


Azt hittem, hogy a barátom csak viccel velem, de mindvégig komoly maradt az arca. Azt akarja, hogy vele menjek, ami megdobogtatja sajgó szívemet. Elég nyálasan hangzik, jól tudom, de nekem ez tényleg nagyon sokat jelent. Vele akarok menni, és megmutatni, azoknak az embereknek, akik elutasítottak, hogy nagy hiba volt elengedni. Tudom, hogy most a padlón vagyok ettől a hírtől, de nem adhatom fel. Most nem, amikor nagy esélyem van arra, hogy bejussak egy nagy csapatba. Ha egy gyengébb iskolát választok, attól még nem vagyok rossz focista. Itt is fenn áll a lehetősége annak, hogy egy világhírű edző felfedez és szerződést ajánl. Ha, ezek évek múltán következnek be, akkor is vállalom. De mi van, ha itt is elutasítanak?
Az arcomat a kezembe temetem, mert kezdek ettől egy kicsit beparázni. Nem szeretnék semmirekellő lenni, azt meg főleg nem, hogy olyat kelljen tanulnom, amit ki nem állhatok. Wild megfogja mindkét kezemet, majd elveszi az arcom elől, hogy meg tudja vizsgálni az állapotomat.
- Nem szeretnél velem jönni?
- De, csak attól félek, hogy oda sem vesznek fel.
Nathan szája mosolyra húzódik, ami azt jelenti, hogy ő sokkal jobban hisz abban, hogy felvesznek, mint saját magam. Bárcsak én lennék ennyire optimista.
- Nincs miért aggódnod.
- Könnyű ezt mondani.
- Lehet, hogy engem sem fognak felvenni.
- Akkor elég nagy idióták - feleltem bosszúsan.
- Nyugi Angyal, együtt fogunk bejutni, ha úgy döntesz, hogy megpróbálod.
Egy aprót bólintok, majd összehúzom magam, mivel elég hűvös lett idekint. Hirtelen a srác mellkasán találom a fejemet. A kezével a karomat dörzsölgeti, hogy egy kicsit felmelegedjek. Én majd meg fagyok, míg ő vígan elvan. Komolyan irigylem ezért a fiúkat. Egy szót sem szólok, mert egyáltalán nincs kedvem innen elmozdulni.
- Szerintem menjünk haza, mert anyukád az elmúlt egy órában rengeteget hívott.
Anyáról teljesen megfeledkeztem. Biztos, hogy már halálra aggódta magát, így jobb lesz, ha egyenesen hazafelé vesszük az irányt. Megszeretném, velük is beszélni Nathan ötletét, majd alaposan végig gondolni. Muszáj minden egyes dolgot átrágnom ezzel kapcsolatban, hiszen nem akarok abba a hibába esni, hogy rossz iskolát választottam. Biztos vagyok benne, hogy ahová Nate jelentkezett, ott nem a külső számít, hanem az, hogy milyen jól tud focizni az illető. Kibontakozok a srác karjából, majd mély lélegzetet véve, hazafelé veszem az irányt. A drága jó barátom nem hagy egyedül, ugyanis mániája mindig haza kísérni, nehogy útközben valami baj érjen. Ezért egy cseppet sem hibáztatom, hiszen sosem lehet tudni, mikor történik velem valami szerencsétlenség.
- Amint döntöttél, felhívsz?
- Te leszel az első, aki megtudja - feleltem mosolyogva.
- Adamnek elmondod?
Adammel már egy éve együtt vagyunk, és mindent megosztunk egymással. Tudja, hogy minden álmom az volt, hogy a King Akadémiára bejussak, vele együtt. Elterveztük, hogy belevágunk és lesz, ami lesz. Nem agyaltunk rajta túl sokáig, hiszen az volt a célunk, hogy a fociban lépjünk egy szintet. De ez most darabokra hullott, ugyanis úgy rugdostak ki onnan, hogy még a lábam sem érte a földet. Fogalmam sincs, hogy Adam mit fog ehhez szólni, ugyanis már mindent eltervezett ezzel kapcsolatban. Gondolok itt a kolira és az apró kis dolgokra. Vajon, hogyan fogja fogadni azt a hírt, hogy nem vettek fel? De ami a legfontosabb, hogy ő bejutott-e? Mi lesz velünk, ha külön utakra sodor minket a sors?
Sosem hittem a távkapcsolatban és szerintem ez kettőnk között sem működne. Főleg akkor, ha őt felvették a legjobb Akadémiára, mert ott nem lesz sok szabadideje. Rengeteg kérdésre szeretnék választ kapni, de majd idővel kiderül minden.
- Angyal!
- Hm?
- Félsz elmondani neki?
Egyáltalán nem félek, hiszen egy kapcsolatban az a lényeg, hogy őszinték legyünk egymással. Nem áll szándékomban eltitkolni előle, ugyanis azzal nem mennék semmire sem. Sokkal jobb, ha tőlem tudja meg, minthogy mástól hallja. Ilyet sosem tennék vele, és nagyon remélem, hogy ő sem velem.
- Nem.
- Akkor mitől lettél ennyire feszült?
- Attól félek, hogy ez a levél elválaszt majd minket, ha esetleg őt felvették.
- Ha szeret, akkor nem fogja érdekelni, hogy hány kilométer távolságra vagytok egymástól.
- Mióta vagy te ennyire szakértője a szerelemnek?
- Amióta jól nézek ki - kacsint rám egyet.
Erre csak egy szemforgatással reagálok, mert nem érdemes vele és a nagy egójával vitatkozni. Mindig is oda voltak érte a lányok, mégsem volt egy komoly kapcsolata sem. Mondjuk elnézve az eddigi barátnőit, ez teljesen érthető. Igaz, hogy jól néztek ki, de annál többet nem tudtak felmutatni. Egyszer kifogott magának egy totál sötét lányt, aki azt hitte róla, hogy Christiano Ronaldo. Most komolyan, ki az a hülye, aki összetéveszti őket? Natenek, akkor telt be vele az a bizonyos pohár, amikor már a nevét is átkeresztelte. A csajnak tutira elmentek otthonról. Sosem volt az a randizós típus, csak Daniel beszélte tele a fejét hülyeségekkel. Szerinte, ha így folytatja, akkor kutyás öregember lesz.

Az út további részét csendbe tettük meg, míg azon gondolkoztam, hogy anyáék mit fognak ehhez szólni. Igaz, hogy hirtelen jött, de nagy esélyem van oda bejutni. Apáék eddig mindenben támogattak, remélem most így lesz. Amint a házunk elé érünk, megpillantom a szüleimet, akik mérgesen merednek rám. Azt hiszem még csak most fog jönni a fekete leves. Amilyen gyorsan csak tudok, szembe fordulok Nate-tel, és egy ölelés kíséretében elköszönök tőle. Egy szót sem szólnak, csak befelé veszik az irányt, így nincs más választásom, mint követni őket. A nappaliba érve leülnek a kanapéra, majd ölbe tett kézzel várják, hogy elkezdjem a mondandómat. Megdörzsölöm a homlokomat, mert fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjek hozzá.
- Angel.
- Tudom, hogy szó nélkül leléptem, amit iszonyatosan sajnálok, azt meg főleg, hogy aggódnotok kellett értem.
Anyuék úgy néznek rám, mintha két fejem nőtt volna. A vallomásom teljesen őszinte volt, mert tudom, hogy hibáztam. Anya viszont elmosolyodik, majd a könyökével megböki apát.
- Az tény, hogy nem kellett volna így elrohannod, hanem megbeszélni a dolgokat, de tudjuk, hogy egy kis térre volt szükséged a rossz hír után.
- Éppen erről a hírről szeretnék veletek beszélni.
- Emiatt fel akarsz hagyni az álmoddal? - kérdezi anya meglepetten.
- Nem, dehogy. Csak szeretnék megpróbálni egy másik sulit.
- Ezt pár óra alatt eldöntötted?
- Nem egészen döntöttem még el, hiszen a ti véleményetek is fontos. Azért szeretném kipróbálni a másik sulit, mert ennél jobb lehetőségem úgysem lesz.
Apáék elgondolkodva néztek rám. Talán azt furcsállják, hogy felnőttek módjára viselkedem, a jövőmet illetően. De az is benne van a pakliban, hogy rosszul döntök és mehetek a süllyesztőbe. Viszont nem fogom ilyen hamar feladni.
- És hová szeretnél menni?
- Oda ahová Nathan megy.
- Vele akarsz menni? - kérdezték egyszerre a szüleim.
- Nem, a hentessel - feleltem szórakozottan.
- Most komolyan, kislányom.
- Igen, vele.
- Biztos vagy benne?
Egy értelmes válasz helyett, csak hevesen bólogatok. Annyira lelkes lettem ettől az egésztől, hogy elköszönve anyáéktól a szobám felé veszem az irányt. A tekintetemmel rögtön a laptopomat kezdem el keresni, mivel a nap további részét, azzal szándékozom tölteni, hogy utána járok az iskolának. Mindent alaposan megnézek, és ha kell, akkor jegyzetelek, mert képes vagyok elfelejteni dolgokat. A kis gépemet az ágyra helyezem, majd a fiókomhoz megyek, hogy ki vegyek belőle egy tollat és egy noteszt. Szinte ebbe a noteszbe írom az életemet, amin ugye a Barcelona sztárjai vannak, ami nem meglepő. Lehuppanok az ágyra, majd várom, hogy a laptop betöltsön. Olyan lassan jön be, hogy felvéve a tollamat kattogtatni kezdem. Máskor hamarabb bejön, de mivel szükségem van rá, szándékoson lassan tölt, hogy az idegeimre menjen. Hirtelen kinyílik az ajtó, amin a macskám sétál be, olyan lassan, hogy majdnem szétesik. Ennél lustább macska nincs a világon. Imád az ágyamon lustálkodni, és amikor megzavarom ebben, akkor úgy néz rám, mintha el akarna küldeni melegebb éghajlatra. Néha elég ijesztő tud ez lenni. Mielőtt felugrana, az ágyamra megnyalja a talpát, ami számára el fog tartani egy darabig. Fogalmam sincs, hogy tudnak ennyit mosdani. Megrázom a fejem, majd ismét arra koncentrálok, hogy megkeressem Nathan suliját. Mit is mondott, hogy hívják?
Ijedten meredek a képernyőre. Csak én lehetek ennyire hülye, hogy elfelejtem. A fejemet lelógatom az ágyról, hátha eszembe jut az Akadémia neve. Nincs azaz Isten, hogy nekem ez beváljon. Arra sem emlékszem, hogy mit csináltam tegnap, nemhogy mit mondott Nate a múlthéten. Unottan kinézek az ablakon, hátha megszáll az ihlet. Ebben aztán tényleg tehetséges vagyok. Amint gondolatban ki mondom az utolsó szót, beugrik az intézmény neve. Wild azt is említette, hogy mivel elég messze van a szülei alig akarták elengedni. Mi van, ha az én szüleim a távolság miatt nem is fognak engedni? Ennyit arról, hogy minden simán fog menni. Felpattanok a helyemről, majd lefutva a lépcsőn, egyenesen a konyhába megyek. Anya már javában készíti estére a vacsorát, így leülök a székre és várom, hogy megforduljon. Egek, már most érzem, hogy ez nehéz menet lesz. Arról meg nem is beszélve, hogy hogyan fognak rá reagálni.
- Anya!
- Igen? - fordul meg, hogy a szemembe nézhessen.
- Beszélnünk kell, a jövőmet illetően.
- Már meg is nézted az új intézményt?
- Ezzel lenne egy kis probléma.
- Nem tetszik?
- Elég messze van innen.
- Hol van az a messze?
- Los Angelesben.
A szemei elkerekednek a hír hallatán, amire már amúgy is számítottam. Már csak azt szeretném tudni, hogy mi erre a válasza. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem fogják engedni, de őszintén reménykedek az ellenkezőjében. Idegesen dobolok az ujjaimmal a pulton és várom a kegyelemdöfést. Anyu már szólásra nyitja a száját, amikor apa jelenik meg mellette.
- Mi ez a fagyos hangulat?
- A lányod most jelentette be, hogy Los Angelesben akar focizni.
- De az több mint kétezer kilométer.
- Ezt a lehetőséget nem szeretném kihagyni a távolság miatt.
- Ez nem ilyen egyszerű, kislányom.
- Az életben semmi sem az. Szeretném megpróbálni, hiszen idővel úgyis megbánnám, hogy feladtam.

Tényleg nincs közel, de úgysem lennék egyedül. A szüleim összenéztek, ami azt jelenti, hogy ez is mehet a süllyesztőbe. Egy semmirekellő leszek, az már tuti biztos. Még mindig őket bámulom abban reménykedve, hogy megváltozik a véleményük. Nem mondták még ki a végleges nemet, de látom a szemükben az elutasítást.
- Vacsora után megbeszéljük.
Egy aprót bólintok, mert még nem mondták ki azt a csúnya elutasító szót.  Segítek megteríteni, majd helyet foglalva, csak kapargatni kezdem az ételt. Annyira ideges vagyok, hogy egy falat sem menne le a torkomon. Tudom, hogy féltenek, mert minden szülő ilyen, aki imádja a gyermekét, de ha most nem engednek el, akkor soha sem fognak. Felnőttem és ideje, hogy önállósodjak. Igaz, hogy van még mit tanulnom, de itt a lehetőség, hogy sokat fejlődjek.
- Nathant csak úgy elengedték? - teszi fel hirtelen a kérdést édesanyám.
- Los Angelesben lakik az egyik rokonuk, így nem féltik őt annyira.
Dehogy nem féltik. Nathan ezt hiszi, de biztos vagyok benne, hogy ez nem így van. Mivel ő fiú nem akarják rázúdítani a túlzott szeretetüket.
- És ott fog lakni a rokonával?
- Azt nem tudom.
- És te, hogy gondoltad megoldani az ott élést?
- Kollégium.
- A fociért még arra is képes vagy, hogy szobatársad legyen?
- Egyáltalán nem zavarna - feleltem őszintén.
Mindketten egy nagy sóhaj kíséretében rám néznek. Most ebből vajon mi fog kisülni? Tényleg fel kellene készülnöm a válaszra, de továbbra is lefagyva nézek rájuk. Már éppen szólásra nyitom a számat, amikor felállnak, és a nappaliba veszik az irányt. Na, ez meg mi volt? Képesek voltak itt hagyni az asztalnál, miközben én a válaszukra vártam. Fel tudnék robbanni az idegességtől. Felállok, de megtorpanok, amint meghallom, hogy beszélgetnek egymással. Nem szép dolog hallgatózni, de úgy érzem, most kivételt tehetek. Éppen arról vitatkoznak, hogy jó ötlet-e elengedni engem egy másik környezetbe. Viszont nem akarják, hogy feladjam az álmomat. Nem bírnák elviselni, ha szomorú lennék emiatt. Édesanyám jobbnak látja, ha felhívja Nate szüleit, hogy mindenről értesüljenek, mivel sok mindennel nincsenek tisztában. Cheryl a harmadik csörgésre fel is veszi, így anya gyorsan kihangosítja a telefont, hogy apa is hallja miről tárgyalnak éppen. Mivel nem vagyok hajlandó elmenni innen, leülök a szőnyegre és türelmesen várom azt a részt, amikor rólam kezdenek el beszélni.
- Angel szeretne abba az iskolába menni, ahová Nathan jelentkezett.
- Hát ez szuper. Beadtátok már a jelentkezést?
- Egy kicsit messze van innen Cheryl. Tudod, hogy mennyire féltjük Angelt.
- Rachel mi is Nathant, de ő tudod milyen. Nem szereti, ha összenyálazzuk.
Apáék hangosan felnevetnek, ami annak a jele, hogy egy kicsit feloldódtak.
- Angel említette, hogy él ott egy rokonotok. Nate ott fog lakni?
- Kollégiumba szeretne menni, mivel nem akar bébiszittert. Amúgy is azzal a feltétellel engedtem el, ha a bácsikája egy párszor ránéz. Nem kell aggódnotok Rachel, hiszen hétvégenként haza jöhetnek, ha úgy alakulna, hogy elengeditek.
- Még mindig nem hiszem el, hogy a lányom már felnőtt.
- Én sem, hogy a fiam, már kész férfivá érett, pedig rosszabb, mint egy gyerek - feleli Cheryl.
Hosszas csend következett, ami azt jelenti, hogy mindenki az esélyeket fontolgatja. Ezen a beszélgetésen múlik minden.
- Alaposan gondoljátok ezt végig, és ha úgy döntöttetek, hogy mehet, akkor mindenben támogatni fogunk titeket.
- Köszönöm Cheryl, ez kedves tőled.
Ezután már semmit sem hallottam, így veszem a bátorságot és kilesek a fal mögül.
- Mit csinálsz te itt?
- Én csak a fülbevalómat kerestem.
- Tudjuk, hogy mindent hallottál.
- Csak a végét nem - feleltem elkeseredetten.
- Apád és én úgy döntöttünk, hogy..
Mind a ketten elmosolyodnak, amitől kezdek még feszültebb lenni. Látom rajtuk, hogy direkt csinálják, de ez rohadt nem vicces.
- Ezt még át kell beszélnünk.
Erre a válaszra végképp nem számítottam, ugyanis úgy beszéltek Cherylel telefonon, mintha ebbe az egészbe bele egyeztek volna. Nem baj, hogy teljesen más választ kaptam, hiszen még reménykedem abban, hogy elengednek.
- Rendben.
Meg sem várva a válaszukat felfutok a lépcsőn, és úgy megyek be a szobámba, mint egy terminátor.  Démon, a macskám, pedig addig szépen elfoglalta helyem, hogy még véletlenül se tudjak lefeküdni. Most hanyagolom a neten való keresgélést, inkább felhívom a legjobb barátomat, hogy mi újság van.
- Jó estét, napsugaram! Hiányzott a lovagod?
- Talán majd az álmaidban - feleltem nevetve.
- Hát így kell bánni egy remek baráttal?
- Aki annyira egoista, hogy legszívesebben a falnak mennék tőle?
- Ne bántsd, ő nem tehet arról, hogy ennyire menő.
Ismét felnevetek, mert ennél többet már úgysem tehetek érte. Sosem volt normális, és már nem is lesz az. Elmesélem neki, hogy hogyan kezdődött a szüleimmel való beszélgetés. Úgy reagált rá, mint ahogy én még pár órával ezelőtt. Abban teljesen egyetértett, hogy féltenek, mert a szülők már csak ilyenek, és az életünk semmit sem érne nélkülük. De amit ezek utána mondtam neki az teljesen meglepte. Nem hitte el, hogy a szüleim még gondolkoznak ezen, annak ellenére, hogy az anyukája megnyugtatta őket.
- Én vagyok az első, aki tudja, ezt a hírt? – kérdezi hirtelen.
- Adamnek még nem mondtam el, de amint leraktam a telefont, hívom őt is.
- A bumburnyáknak ez nem fog tetszeni.
- Ne, nevezd így!
- Pedig ez szép kis becenév - feleli nevetve.
Nathan sosem kedvelte a barátomat. Szerinte csak magával törődik, és azért van még velem, mert én híres vagyok focizás terén. Eléggé rosszul esett, amikor ezt kijelentette, de egyáltalán nem akart megbántani, hiszen nem az a célja. Mindig őszinte velem, ami egy barátságban igen fontos. Nem tudom, hogy Adam ehhez az egészhez mit fog szólni, ráadásul még azon is ki fog akadni, hogy miért nem neki szóltam elsőként. Nathannel megfogadtuk, hogy akármi is történik velünk, másnak nem mondhatjuk el hamarabb, mint egymásnak. Már éppen válaszolnék is valami meglepő poénnal, de a háttérben lévő zaj megzavar.
- Mi történik ott?
- Danielel éppen videojátékozunk.
- Ennyire bele élte magát?
- Ne tudd meg mennyire!
- Basszus, túl sokat ettem, így muszáj lesz dobnom egy barnát - feleli Daniel a vonal túlsó végén.
Még az a szerencse, hogy nem eszek, mert ennél gusztustalanabbat még nem mondott nekem senki sem.
- Haver, ettől elment az étvágyam.
- Én szerintem mindjárt hányok.
- Szerencsés vagy, mert nem neked kellesz szagolnod.
Hangosan felnevetek, mert ennél hülyébbeket még nem látott a világ. Nem tudom, hogy ennyi ésszel, hogy lehetnek még szabadlábon.
- Angyal!
- Igen?
- Biztos vagyok benne, hogy velem jöhetsz majd.
- Ebben reménykedem én is.
- Reggel megbeszéljük ezt rendesen, oké?
- Rendben.
Nagyot ásítok majd elköszönve Nathantől végig terülök az ágyon. Egy zuhanyzás rám férne. Felpattanok az ágyamról majd a szükséges cuccaimat magamhoz véve indulok is a fürdőbe.
Miután végeztem, ismét elő veszem a telómat, hogy végre beszélhessek Adammel. Démon még mindig alszik, ami mondjuk nem meglepő, hiszen a macskák imádnak aludni. Hasra fekszem, így pont szembe van velem. Végig simítok puha bundáján, majd felemelve a fejét, ráhajtom az enyémet. Imádom gyomrozni, amire olyan képet tud vágni, mintha a világ vége jönne. Elhúzódom tőle, mire lustán kinyitja a szemét. Ennél unottabb fejet még nem vágott. Na, jó inkább telefonálok.
- Szia.
- Szia, szépségem. Mi újság van odaát?
- Csak a szokásos. Fárasztó nap, egy ritka kemény edzéssel és egy nem várt meglepetéssel.
- Milyen meglepetés?
- Át tudnál, reggel jönni, hogy megbeszéljem veled?
- Persze. Hányra?
- Úgy hatra.
- Ott leszek.
- Akkor majd holnap találkozunk, addig is jó legyél.
- Mint mindig, szépségem. De most lefekszem, mert akkor reggel nem fogok időben oda érni.
- Rendben. Szia
- Szeretlek!
- Én is téged! - feleltem mosolyogva.

Nem úgy alakult a dolog, ahogy terveztem, de ami késik, nem múlik. Sokkal jobb ezt személyesen megtárgyalni, mint telefonon keresztül. Legalább látni fogom a reakcióját. Mondjuk, abban teljesen biztos vagyok, hogy nem fog annak örülni, hogy Nathannel szeretnék menni. Nem kedvelik egymást, már az első perctől fogva, így nagy esély van rá, hogy emiatt megint veszekedni fognak. Ez szerintem elkerülhetetlen. De majd reggel minden elválik. Ideje aludni, ha nem akarok másnap zombi lenni. Amint a párnára hajtom a fejem, a szemhéjam elnehezül és magával ránt az álmok birodalma.

Reggel az ébresztő órám jelzi, hogy ideje felkelni, így átfordulok a másik oldalamra, hogy tovább tudjak aludni. A francba a korán keléssel. Miért nincs délután edzés? Más ilyenkor még alszik, én meg a pályán kifutom a belemet is, zombis kinézettel. Mivel az órám, magától nem fogja abba hagyni, így kénytelen vagyok visszafordulni, és akkorát ráütni, hogy leessen az éjjeli szekrényemről. Felülök majd egy jó nagyot nyújtózva ásítani kezdek. Azt hiszem, szükségem van egy hideg zuhanyra, hogy észhez térjek. Lassan felkelek, majd a fürdőbe veszem az irányt. Mivel nincs energiám a hideg víz alá állni, így csak az arcomat mosom meg, amitől egy kicsit felélénkülök. Felöltözök, és megfogva a hátizsákom a földszintre veszem az irányt. Anya már asztalnál ül, kávéval a kezében, miközben rántottát eszik. Úgy látom mindenkinek csinált, pedig egyáltalán nem szükséges, hiszen ilyenkor nem szokásom még enni, ugyanis attól félek, hogy az edzésen kijön belőlem. Annyira elmerültem a gondolataimba, hogy majdnem a padlóra ültem le, a szék helyett. Jól kezdődik ez a nap is.

- Jó reggelt!
- Jó reggelt! Hogy aludtál?
- Mivel most kellett felkelnem, így szarul.
- Idd meg a kávédat, mert nem sokára megérkezik Nathan.
- Adam is átjön.
- Most?
- Sürgősen beszélni akarok vele.
- A felvételiről?
- Pontosan - feleltem, miközben belekortyoltam a kávémba.
Amint ki iszom az utolsó cseppet is bögrémből, megszólal a csengő. Felpattanok majd az ajtóhoz érve, szélesre kitárom, hogy a vendégünk be tudjon jönni.
- Szia, szépségem - köszönt egy üdvözlő csókkal Adam.
Visszacsókolom, aminek az a következménye, hogy nem tudunk elszakadni egymástól. Levegőhiány miatt, eltolom magamtól, majd megfogva a kezét a konyhába vezetem, hogy tudjon anyunak köszönni.
- Jó reggelt, Mrs Hunt!
- Jó reggelt, Adam!
Látom, hogy szívesen csevegnének még egymással, de erre most nincs időnk. Kedvesen elköszön, így ismét megragadva a kezét, felvezetem a szobába.
- Miről szerettél volna beszélni velem?
- Tegnap megkaptam a felvételi papíromat.
- Felvettek? - fogja meg a kezem, reménykedve.
- Az a baj, hogy nem - feleltem szomorúan, mire ő elengedte a kezemet.
- Sajnálom.
Hát ennél nagyobb vigasztalásra számítottam. Nem arra célzok, hogy olyan nyálas legyen, hogy abba már szinte úszkálni lehet, hanem egy ölelés, azért jól esett volna. Nagyot sóhajtok, mert a java még csak most jön.
- Van még valami.
Meg szeretné kérdezni, hogy mi lenne az, de hirtelen kivágódik az ajtó, és belép rajta Nathan és az idióta haverja, Daniel. Most komolyan magával hozta? Hát ezt nem fogjuk túlélni.
- Huan micsoda meglepetés - kiált fel hangosan Daniel.
Már megint kezdi. Több mint egy éve járok Adammel, és szinte mindig találkozott vele, de a nevét nem tudta megjegyezni. Megdörzsölöm a fejem, mert ennél égőbb már nem is lehetne.
- A nevem Adam, nem pedig Huan.
- Bocsi, csak olyan szappanoperás fejed van, és hirtelen ez jutott az eszembe.
Tévedtem. Ennél még milliószor többet fogok égni. Lesütöm a szemem, mert nem vagyok képes elhinni, hogy ez mind velem történik meg. Wild ráadásul semmit sem tesz, csak röhög, mint aki megbolondult.  Jobb lesz, ha most kiküldöm őket, mert ebből még veszekedés lesz.
- Mi ez? Cirkusz?
- Sajnos nem. Otthon felejtettem a feszülős nadrágomat, amiben jól látszik a fenekem.
- Na jó, ez túl sok nekem.
- Srácok! Jó lenne, ha most kimennétek, mert valami fontosat kell mondanom Adamnek.
- Azt akarod neki elmondani, hogy Nathannel egy suliba fogtok járni?
Sok mindent kinézek Danielből, de ezt még álmomba sem hittem volna. Nem akartam, hogy a párom így tudja meg. Ökölbe szorul a kezem és úgy érzem, bármelyik percben felrobbanhatok. Nathanre tekintek, aki ijedten néz rám, mert tudja, hogy most teljesen ki vagyok akadva. Megragadja Danielt a vállánál fogva, majd kivezeti a szobából. Próbálja menteni a helyzetet, ami már úgyis romokban hever. Ezért még később számolok velük.
- Mikor akartad ezt nekem elmondani?
- Akkor, amikor megérkeztek. Haragszol?
- Iszonyatosan mérges vagyok Angel. Nem elég az, hogy egy olyan fiú van az életedben, akivel már szinte össze vagytok ragadva, hanem még egy iskolába is mentek. Igaz egyáltalán, hogy nem vettek fel, vagy csak azért hazudtál, hogy vele mehess?
- Tényleg nem vettek fel.
- És úgy döntöttél, hogy jobb lenne vele menni?
- Nem miatta szeretnék menni arra az Akadémiára, hanem azért, mert egy remek suli.
- Nem veszem be - felelte sértődötten.
Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. De nem számítottam arra, hogy meg fog sértődni, mert Nathan is ott lesz velem az Akadémián, ha apuék elengednek.
- Féltékeny vagy? - kérdeztem mosolyogva.
- Ez nem vicces.
- Nem annak szántam.
- Nem az idegesít a legjobban, hogy vele mész, hanem inkább az, hogy én tudtam meg utoljára.
- Még az sem biztos, hogy anyuék elengednek. Ráadásul az is megeshet, hogy nem vesznek fel.
- Kinek az ötlete volt ez?
- Nathan tanácsolta, ezt a sulit, és teljesen jó ötletnek tűnik.
- Ezt miért nem velem beszélted meg?
Ismét lesütöttem a szememet. Ennél jobban már úgysem tudom megbántani. Igaza van. Neki kellett volna elmondanom először, de rögtön Nathan jutott az eszembe, hiszen elválaszthatatlanok vagyunk. - Látod még válaszolni sem tudsz rá, mivel most Nathan a fontosabb. Jobb lesz, ha most elmegyek, mert nem akarok veszekedni.
Meg sem várta a válaszom. Kinyitotta az ajtómat, majd sietős léptekkel igyekezett a földszintre. Nem hagyhatom így elmenni. A lépcső utolsó fokáról már szinte leugrottam, de ez sem volt elég ahhoz, hogy utolérjem. Az orrom előtt becsapta a bejárati ajtót, én meg csak bámultam magam elé, mert voltam olyan hülye, hogy hagytam elmenni.