4. fejezet - Nem hiszem el

 *Angel*

Miután rendbe szedtem magam az öltözőben, kifelé menet belebotlok Nathanbe, aki még nedves hajjal is jól néz ki. Elmosolyodik, majd közelebb lépve hozzám, átkarolja a derekamat.

- Minden rendben közöttünk?

- Igen, de..

Ahogy megakadok a de szócskánál a szeme elkerekedik és arra vár, hogy megadjam neki a kegyelem döfést. Nem áll szándékomban örökké haragudni rá, de az a pillanat, amikor a földön fekszik mozdulatlanul, olyan mintha kést döftek volna a szívembe. Borzasztó volt, és ezt nem fogom egyhamar elfelejteni.

- Nem szeretném, ha még egyszer előfordulna.

Megkönnyebbülten felsóhajt és egy finom mozdulattal a mellkasára von. A tusfürdője illata azonnal megcsap, én pedig tehetetlenül meredek magam elé. Utálom, amikor ilyen hatással van rám.

- Angyal én..

- Megjöttem gyerekek. Lehet engem is ölelgetni, hogy érezzem a szeretetet. Tudjátok, mennyire fáj nekem, hogy csak a szexuális vágyaitokkal törődtök?

Hát ezt nem hiszem el. Úgy adja elő itt a dolgokat, mintha Nathannel egymásnak estünk volna, mert nem tudtunk megálljt parancsolni a vágyainknak. Wild csak a fejét rázza, míg én késztetést érzek arra, hogy oda menjek, és jól fejbe vágjam. A mai nap folyamán ez lenne a második alkalom, de úgysem érnék el vele semmit sem. Nagyot sóhajtok, majd unott fejet vágva Daniel felé fordulok.

- Ne szórakozz már velünk, Daniel! Ha szeretetre vágysz, akkor kint találsz egy csomó fát, amit kedvedre ölelgethetsz. Biztos vagyok benne, hogy minden percét élvezni fogja.

Nate hangosan felkacag mellettem, mire Mills szomorúan néz rám. Tudom, hogy nem bánatos, csak megjátssza magát előttünk.

- Na, jól van. Nekem mennem kell, majd még később beszélünk.

- Elhagysz?

- Mi van?

- Tudod, hogy mennyire nehéz egy kapcsolatot fenn tartani? Erre most bevágod itt nekem, hogy te elmész. Hát komolyan bele akarsz gázolni a kicsi lelkembe, édesem?

Ezek a mondatok Daniel szájából úgy hangzottak, mintha évek óta együtt lennénk és kezdeném elhanyagolni. Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy a srácnak elment az esze. Megdörzsölöm a homlokomat, majd mély levegőt véve, felkészülök arra, hogy alaposan beolvassak neki. Ahhoz, hogy kellő hatást érjek el, Mills elé lépek, és szép lassan végig simítok az arcán.

- Drága egyetlen kicsi kincsem, sosem lennék arra képes, hogy elhagyjalak, mivel annyira vonzódom hozzád, hogy az már fáj.

- Komolyan mondod?

- Nem, de majd úgyis találsz magadnak egy olyan lányt, aki olyan sötét, mint te, cukorborsókám.

- Nem vagy vicces.

- Ti nem vagytok normálisak - felelte Nathan.

Ebben teljesen egyetértek vele. Ha hülyeségről van szó, akkor engem sem kell félteni. Felnevetek Mills arcát látva, majd a barátom felé fordulok.

- Most nem tudlak titeket hazavinni, mert el kell mennem Adamhez. De itt a kulcsom, hogy ne keljen gyalog mennetek - dobom felé egy hirtelen mozdulattal a kulcsomat.

A srác szintén jól vezet, úgyhogy bízom benne, hogy nem töri össze az autómat. Csak abban reménykedek, hogy belül is jó állapotban lesz. Ha nem lennék ennyire szigorú velük, akkor úgy nézne ki belülről, mint egy lepukkant disznóól. Megrázom a fejemet, majd a kijárat felé fordulva indulni készülök, amikor egy kéz megragadja a csuklómat. Értetlenül nézek hátra, mert fogalmam sincs, hogy a drága barátom mit felejtett el megemlíteni.

- Biztos, hogy egyedül akarsz elmenni hozzá?

- Tudok vigyázni magamra. Amúgy sem veszekedni akarok vele Nathan, hanem megbeszélni azt, amit ma reggel szépen elszúrtunk.

- Rendben. De ha valami gond van, akkor azonnal hívj fel!

Bólintok, majd át sem gondolva a következményeket, átölelem. A teste megfeszül, de a karját a derekam köré fonja. Tudja, hogy ha elérzékenyülök, szeretetre vágyom, és általában mindig itt kötök ki. Amikor először csináltam ezt, akkor azt mondta, hogy egy baráti ölelés senkinek sem árt, főleg, ha az illető egy olyan személytől kapja, aki minden nő álma. Egy cseppet sem egoista. Áh, kizárt.

Az első ölelést több is követte, így már kezdett számára kínossá válni a dolog. Ekkor jelentette ki, hogy ha továbbra is így fogom mindenki előtt szeretgetni, akkor azt fogják hinni, hogy puncit növesztett. Hát a kis szónoklata egy fikarcnyit sem érdekelt, az meg főleg nem, hogy mások erről mit gondolnak.

- Mindenképp így lesz. Ne aggódj már!

- Na, menj nyáladzani egy kicsit a bumburnyákkal.

Megforgatom a szemeimet, majd megveregetve a vállát, kifelé veszem az irányt.

Annak ellenére, hogy nem bírja elviselni a páromat, mindig támogat. Bár jobban örültem volna annak, hogy ha barátok lesznek, de ez sosem fog megtörténni. És, hogy miért nem? Amikor összefutnak, abból oltári nagy veszekedés lesz. Először még csak beszólogattak egymásnak, de az utóbbi időben egyre többet sértegették egymást, így beláttam, hogy semmi értelme őket egy légtérben hagyni. Ahogy kilépek az ajtón, a szél rögtön a hajamba kap. Jó érzés, hiszen a melegtől szinte már meg lehet fulladni. Felsóhajtok, majd gyorsítok a lépteimen, ha még edzés előtt el akarom érni Adamet. A szülei szerintem most is dolgoznak, így fogadni mernék rá, hogy még alszik.

Amint elérem, a házukat becsengetek és várok, hogy valaki kinyissa az ajtót. Pár perc elteltével ki is tárul előttem, de nem az fogad, akire számítottam. Hát, ha most fogadtam volna, akkor már milliomos lennék, mint a párom szülei.

- Jó napot Angel!

- Jó napot! Adam?

- Még fent alszik.

- Felmehetnék hozzá?

- Persze.

Rámosolygok, de az utam egyből a konyhába vezet. A pulton találok egy kancsót, amit megtöltök egy kis hideg vízzel. Sosem szándékoztam ezt csinálni vele, de megérdemli azok után, hogy nem volt képes felvenni azt a rohadt telefont. Az még teljesen rendben van, hogy haragszik rám, de akkor sem kellett volna ennyire levegőnek néznie. Miután a kancsó megtelik vízzel, felsétálok az emeletre, majd megállva a srác szobája előtt, hallgatózni kezdek, hogy alszik-e még. Hallom, hogy szuszog, de kénytelen leszek mindent halkan csinálni, ha nem akarom felébreszteni csipkerózsikát. Óvatosan kitárom az ajtót, majd oda somfordálok az ágya mellé. Békés arcára nézek, amit nincs szívem leönteni. Amúgy is késésben van, úgyhogy ezt tekinthetjük hideg zuhanynak.

Lendítek egyet a kancsón, aminek a tartalma a párom nyakára borul. Hangosan felkiált, majd rémülten felül. A tekintete rögtön megállapodik rajtam, de én azóta sem mozdultam meg.

- Megőrültél?

- Megérdemelted.

- Mégis miért?

- Mert nem vetted fel azt az átkozott telefont.

- Talán azért, mert meg volt rá az okom - felelte mérgesen.
Áhh szóval csak ő lehet mérges? Ehhez a játékhoz két ember kell.

- Aggódtam, te meg basztál rám egy jó nagyot.

- Akkor talán el kellett volna mondanod.

- El is akartam, de sajnos Daniel gyorsabb volt nálam.

- Mégis Nathan után akarsz menni.

- Nem ülhetek otthon, ölbe tett kézzel, a csodára várva.

Bosszúsan felsóhajt, majd felkelve az ágyból a szekrényéhez sétál. Csak egy bokszeralsó van rajta, és lehetőségem nyílik rá, hogy megcsodáljam a felsőtestét. Érzem, hogy kezd lángolni az arcom. Gyorsan elfordítom a fejem és a padlót kezdem el tanulmányozni. Azért jöttem ide, hogy jól beolvassak neki, erre itt kukkolom. Arra kéne koncentrálnom, hogy végre belássa, hogy van értelme annak a sulinak.

- Azt hittem bízol bennem Angel.

- Bízom, de egyszerűen feldühít, hogy nem vagy képes mellém állni.

- Hogy gondolhatod ezt?

- Nem mondtad nekem azt, hogy minden rendben lesz. Nem öleltél meg. És egyáltalán nem voltál hajlandó ezt az egészet megbeszélni velem. Tudom, hogy nem bírod Nathant, de jelenleg ő az, aki hisz bennem. Te képes lennél?

- Mindig.

- Még akkor is, ha új suliba megyek?

- Csak elmész vele?

- Nem ez a fontos.

- De igen is az. Van fogalmad róla, hogy mennyire beverném a képét? Akárhányszor rád néz, képes lennék bemutatni az öklömnek.

- Hiszen csak barátok vagyunk.

- De ő többet érez irántad.

- Ez hülyeség.

Sokszor viselkedünk úgy, mint az idióták, de csak azért, mert imádjuk egymás vérét szívni. Évek óta ez megy, és egyikünk sem lépte át a barátság szintet. Erősen kétlem, hogy ő máshogy tekint rám. Nem akarunk abba a hibába esni, hogy a komoly érzelmek miatt tönkre menjen minden. Kizárt, hogy emiatt elveszítsem őt. Adamet pedig elborította a féltékenység köde. Tudja jól, hogy sosem csalnám meg, mégis úgy látszik, hogy kételkedik bennem. Nem mutatom, de ez rohadtul szarul esik. Mély levegőt veszek és megpróbálom elmagyarázni neki a dolgokat, mert nem akarok ebből veszekedést csinálni. Ha ezután sem fogja a helyzetet elfogadni, akkor nem tudok vele mit csinálni.

- Adam miért nem bízol meg bennem?

- Benne nem bízom.

- Ez az egész nem Nathanről szól, ezt te is nagyon jól tudod. Jelenleg azt próbálom neked elmondani, hogy jó lenne, ha ebben az egészben te támogatnál a legjobban. Tényleg szeretnék bejutni a másik suliba, de a féltékenységed úgy látszik, megakadályoz ebben.

- Nem vagyok az. Csak szeretném, ha a barátnőm többet lenne velem.

Hát erről van szó. Azt hiszi, hogy mivel minden nap találkozok Wildal, akkor már neki szentelem az életemet. Pedig vele is rengeteg időt töltök. Jó, mostanában kevesebbet találkozunk, mivel nem rég volt a felvételi, és egymást követték a fontos meccsek. De akkor sem mondhatja azt, hogy nem foglalkozom azzal, hogy jobban összetartsam a kapcsolatunkat. Én sem panaszkodom azért, mert van egy lány barátnője, aki hasonlít egy modellhez, mégsem rinyálok neki erről minden egyes nap. Elfogadtam, mivel megbízom benne, de úgy látszik, ő nem fogadta el az én helyzetemet Wildal.

- Sosem hanyagoltalak el Wright.

- Mostanában elég sokszor fordult ez elő. De most, hogy oda mész, ahová ő, még jobban örülök neki.

- Ha már szóba hoztad a sulit, akkor mi van a te felvételiddel?

Annyira meglepte a kérdésem, hogy hirtelen még szóhoz sem tud jutni. Csak néz rám, mintha két fejem nőtt volna. Valami itt nagyon nincs rendben.

- Az enyém még nem érkezett meg.

- Már rég meg kellett volna kapnod. Vagy nem vettek fel és el akarod előlem titkolni?

- Dehogy.

- Nyugodtan elmondhatod nekem, ha nem sikerült.

- Még nem kaptam értesítést Angel.

Továbbra is az arcát bámulom, de nem tudok leolvasni róla semmit sem. Biztos vagyok benne, hogy valamit titkol előttem. Ha nem beszél róla, akkor nem tudok neki segíteni. Erőltetni meg nem akarom, hiszen azzal nem mennék semmire sem.

- Rendben.

Kínos csend telepszik körénk, és én nem vagyok hajlandó kezdeményezni. Van azért nekem is büszkeségem. Leülök az ágyra és ölbe tett kézzel várom, hogy végre elkezdjen beszélni.

- Sajnálom Angel.

Azt hittem rosszul hallok. Képes volt bocsánatot kérni tőlem, amit szerintem még egy darabig nem fogok elhinni.

- Mind a ketten hibáztunk. Szeretném, ha ezek után mindent megbeszélnénk egymással. De a legfontosabb az egészben, hogy őszinték legyünk. Amúgy sem hazudnál nekem, ugye?

- Persze.

Ez a válasz nem hangzott valami őszintén. Megrázom a fejem, mielőtt még elkezdenék a legrosszabbra gondolni. Hirtelen süppedni kezd mellettem az ágy, és egy kéz érinti meg a vállamat.

- Angel! Tudod, hogy mindennél fontosabb vagy számomra, ugye?

Egy aprót bólintok, majd magához húzva megölel. Átkarolom a nyakát, hogy még közelebb lehessek hozzá. Erre vágytam pár órával ezelőtt is. Eltolom magamtól és mélyen a szemébe nézve elmosolyodom.

- Minden oké?

- Szerintem ideje lenne készülnöd.

- Ráér. Te most nagyobb figyelmet érdemelsz - felelte miközben megérintette az arcomat. Az ajkai közelítettek felém, és nem állt szándékomban tiltakozni. Az ajka érintése szinte perzselte az enyémet.

A kellemes pillanatot egy hangos kopogás zavarja meg. Wright egyik haverja volt az, aki azért jött át, hogy elvigye edzésre. Az időzítése pocsék. Bosszúsan elválok Adamtől, majd a fürdőbe lököm.

- Ezt később még folytatjuk.

Felnevetek, és az orrára csapom az ajtót. Ha most nem zavarnak meg minket, akkor tuti, hogy büntetést kapna az edzőjétől, mert volt képe elkésni.

- Hello csajszi! - sétál be az ajtón Brian.

- Szia!

- Remélem semmi komolyat nem zavartam meg.

- Nem. Még az a szerencse, hogy jöttél, mivel nem volt hajlandó bemenni a fürdőszobába.

- Én se sietnék, ha a barátnőm az én szobámba lenne - kacsint rám egyet.

 Az ilyen beszólások már meg sem kottyannak nekem. Amikor nekünk van edzés, a fiúk szintén elengednek ehhez hasonló poénokat.

- Hát ezt jó tudni - feleltem kínosan.

Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék neki, így csendben meredek magam elé. Wright nem kapkodja el a zuhanyzást, pedig igazán siethetne.

- És, hogy megy a focizás?

- Egész jól. Most arra gyúrok, hogy anyáék elengedjenek abba a suliba, ahová szeretnék menni.

- A King Akadémiára?

- Sajnos oda nem vettek fel.

- Ezt sajnálattal hallom, ugyanis van érzéked a focihoz.

- Köszönöm!

- Ha engem kérdezel, akkor szerintem jobb, hogy nem jutottál be, hiszen van esélyed arra, hogy egy gyengébb iskolában is megmutasd azt, amire képes vagy. Később még megfogja bánni a King Akadémia, hogy nem vett fel.

- Mindig is az volt a célom, hogy a világ legjobb focis sulijába bejussak, de most, hogy észhez tértem teljesen megváltozott a véleményem. A legjobb barátomnak hála, van remény, hogy egy másik intézményben megmutassam a tehetségemet. És egyáltalán nem érdekel, hogy gyengébb, csak az számít, hogy fejlődjek.

- Ez a beszéd, csajszi.

- Attól, hogy még nem a legjobb csapatban focizol, nem jelenti azt, hogy nem vagy jó játékos.

- Ennél szebben én sem fogalmaztam volna.

Jól esett elmondani mindezt Briannek, attól függetlenül, hogy nem áll olyan közel hozzám. Ő Adam legjobb barátja, és mindig tisztelettel bánt velem.

- Na kész vagyok - lépett ki az ajtón Adam.

- Öregem, nálad még a nagyanyám is gyorsabb.

- Pofa be!

- Induljunk!

A srácok előre mennek, én pedig csiga lassúsággal követem őket. Lehet, hogy én is velük tartuk. Az edző sosem bánja, ha valaki végig nézi a fiúk edzését. 

- Angel!

- Igen?

- Fent felejtettem az órámat. Lehoznád nekem légy szíves?

- Persze, mindjárt jövök.

 Felrohanok a lépcsőn, majd Wright szobájában szétnézve keresni kezdem az óráját. Hát itt egyáltalán nincs. Nem igaz, hogy az órája nélkül nem tud elmenni sehová sem. Végig nézem a fiókjait, ahol nem találok mást, csak óriási kupit. Elég nehéz lehet itt megtalálnia bármit is. Az éjjeli szekrényéhez veszem az irányt, és amilyen gyorsan csak lehet, átnézem. Az órának nincs nyoma, de találok benne egy igen érdekes papírt. Az ő nevére szól, és mivel kíváncsi vagyok, hogy mit rejt, így bűntudat nélkül felbontom. Nem kell vele sokat bajlódnom, ugyanis ezt a levelet már úgy látom többször is elolvasta. Vajon miért rejtegeti a fiókjában?

Ahogy elolvasom a levél tartalmát, pislogok párat, hátha csak a képzeletem játszik velem. Mindenre számítottam, csak erre nem. Nem hiszem el, hogy képes volt a szemembe azt hazudni, hogy nem jött neki értesítés arról, hogy felvették-e. A papíron az állt, hogy felvételt nyert a King Akadémiára, miközben azt állította, hogy semmit sem tud róla. A dátum szerint hamarabb megkapta, mint én. Felvették, és ezt úgy eltitkolta, mintha nem lenne fontos. Egy cseppet sem haragszom amiatt, hogy neki sikerült. Csak az dühít fel, hogy hazudott nekem. Még ő volt azért kiakadva, mert nem tudta meg elsőként az én felvételim eredményét. És ő mit csinált? El sem mondta. Sőt abban is biztos vagyok, hogy erről egy szót sem szándékozott szólni. Ökölbe szorítom a kezem, mert nem vagyok hajlandó ezt szó nélkül hagyni. Nem fogok nagy ügyet csinálni belőle, csak úgy szeretném neki előadni a dolgokat, mint ahogy ő tette nálunk. Megfordulok a tengelyem körül és rohanok lefelé a lépcsőn, ahol már türelmetlenül vár.

- Mi tartott ilyen sokáig? És hol az órám?

- Ha most megtaláltam volna azt a kibaszott órát, biztos lehetnél benne, hogy feldugnám a seggedbe, de úgy, hogy egy hétig nem tudnál járni.

- Mi bajod van?

- Még van pofád azok után megkérdezni, hogy a képembe hazudtál?

- Miről beszélsz?

- Még, hogy nem kaptál értesítést a Kingtől. Akkor mit keresett az éjjeli szekrényedben a levél?

- Te átkutattad?

- Azt a hülye órát kerestem, miközben ráakadtam. Nem volt szándékos. Mikor akartad közölni velem azt, hogy felvettek?

- Jövő héten.

- Egy fél órával ezelőtt még azt állítottad, hogy nincs semmi hír.

- Nem tudtam, hogy hogyan mondhatnám el.

- Egyáltalán nem érted a lényeget igaz? Nem az bánt, hogy neked sikerült. Az istenit, hiszen még örültem is volna neki. De szépen megtartottad magadnak a hírt, ugyanis csak magaddal törődsz. Lefogadom azt is, hogy téged rohadtul nem érdekel, hogy velem mi lesz. Csak az számít, hogy te bejutottál. Hát gratulálok Adam! Hurrá, szépen megcsináltad - tapsoltam meg mérgesen.

Próbálta megfogni a kezemet, de én elhúzódtam tőle. Én hülye, ide jövök, hogy kibékítsem, erre olyan dolgokat tudtam meg, amitől legszívesebben a falnak mennék. Kikerülöm majd a bejárati ajtó felé igyekszem.

- Angel!

- Mit akarsz Adam?

- Ne haragudj!

- Hát ezzel most nem sokra megyek.

Mielőtt bármit is mondhatott volna elhagytam a házukat. Muszáj friss levegőt szívnom, mert ott úgy éreztem menten megfulladok. A zsebemben lévő telefon megcsörren, amit sietősen próbálok elővenni. Amint meglátom a kijelzőn lévő nevet, azonnal kinyomom. Ma nem vagyok hajlandó beszélni vele, mert csak az sülne ki a dologból, hogy veszekednénk egymással. A kezemben lévő készülékkel írok egy SMS-t Nathannek.

Én: Hol vagy most?

Nate: A srácokkal készülünk az esti mozizásra.

Én: Hát az szuper.

Nate: Történt valami?

Én: Minden rendben.

Nate: Mi volt a bumburnyákkal?

Én: Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem.

Nate: Mit csinált?

Én: Hazudott nekem a felvételiéről.

Nate: Azt hazudta, hogy felvették, miközben be sem jutott?

Én: Épp ellenkezőleg, bejutott, és erről nem volt hajlandó szólni nekem.

Várom, hogy válaszoljon nekem, de pár perc elteltével sem jön tőle üzenet. Fáradtan felsóhajtok, majd a telefonomat ismét a zsebembe csúsztatom. Hát nem ilyen napra számítottam. Azt hittem, hogy miután vége az edzésének, elmegyünk valahová,  ahol kettesben lehetünk. Erre mit csinálunk? Szakadékba hajtottunk, ahol összetört az egymásba fektetett bizalmunk. Fogalmam sincs, mi lesz velünk. Főleg, hogy külön utakra fogunk térni.

Ahogy hazaérek, bedőlök az ágyba, megfeledkezve a körülöttem lévő világról. Most szívesen felfalnék egy nagy táblás csokit. Mivel semmi erőm, hogy felkeljek az ágyból, így bekapcsolom a tévémet, hátha megy benne valami érdekes. A telefonom azóta megállás nélkül csörög, de figyelmen kívül hagyom. Ahogy váltogatok a csatornák között, megakad a szemem a Teen Wolfon. Imádom ezt a sorozatot, és úgy látom, több részt is adnak. Szép kis péntek délután, ráadásul egyedül vagyok itthon.

Annyira elmerültem a sorozat nézésben, hogy arra riadtam fel, hogy rezeg a telóm. Nagyot ásítva, olvasom el az üzenetet, ami Wildtól érkezett.

Nate: Gyere csak ki, Angyalkám!

Én: Ehhez most túl fáradt vagyok.

Nate: Ne akard, hogy bemenjek érted.

Felpattanok az ágyból, majd a tükörbe nézek. Úgy nézek ki, mint egy madárijesztő. Borzalmas, így kénytelen vagyok kifésülni. Amint ezzel készen vagyok felkapom magamra a tornacipőmet és a dzsekimet, majd sietek kifelé, mielőtt Nathan bejönne értem.

Csak tudnám mit akar, amikor neki és a barátainak moziban kéne lennie. Remélem nem miattam fújták le az egészet. Komolyan bűntudatom lenne miatta. Megállok a járdán, de senkit sem látok. Talán csak szórakozott velem. Már este van és nincs kedvem ide kint fagyoskodni.

- Angel! - hallok meg egy ismerős hangot a hátam mögül.

- Nathan?

- Angyalkám, gyere ide a formás kis seggeddel és pattanj be a kocsinkba!

- Nem úgy volt, hogy moziba mentek?

- Nincs kedved velünk tartani?

- Hát nem is tudom.

- Ne keljen már cipelnünk.

Pislogás nélkül meredek rá. Fáradt vagyok, mégsem utasíthatom őket vissza, ha már ilyen szépen kérik, hogy menjek velük. Már éppen válaszolnék, amikor látom, hogy Nate kiugrik a kocsiból, és egyenesen felém tart. Megint a vállára fog dobni, így muszáj lesz megelőznöm az incidenst. Kikerülöm, majd beülök a kocsiba, a többi fiú mellé. Wild nevetve csatlakozik hozzánk, mire megforgatom a szemeimet. Fogalmam sincs, hogy mit fogunk megnézni, de nagyon remélem, hogy eltereli majd a figyelmemet, a mai nap szarságairól.